"Tartsd a a kezed egy percig a forró

kályhán,meglátod,egy órának fogod

érezni.

Beszélgess egy csinos nővel /jóképű

férfival /egy órát,mintha csak egy perc

lenne."

/ Einstein /

Na?..........most jött egy sóhaj ugye?

Hányszor sóhajtunk naponta?

Sóhajtunk ha szép,vagy épp fájó

emlékek jutnak az eszünkbe.

Sóhaj szál fel belőlünk , elszalasztott

lehetőség,vagy épp távlati

elképzelésekre gondolva

.
Sóhaj reppen ijedt ajkunk közül,ha

megúsztuk a veszélyt mi leselkedett

ránk,s akkor is,ha merni kéne és

megtesszük,de tétován.

Néha az embernek vannak

pillanatai,mikor magába méjed ,

önvizsgálatot tart.Akkor rádöbben

arra,hogy valami elment,valami nagyon

hiányzik.Most nem a közvetlen

családra,szeretteimre,vagy épp

lehetőségeimre gondolok,hanem

ollyan valamire,amit nem vártunk és

megtörtént velünk és talán idegenül,

elutasítóan fogadtuk elősször és

amikor már nincs /elmúlt/ ,egyszer

csak rádöbbenünk!

HIÁNYZIK!!

Még akkor történt velem,mikor

dolgozni jártam.Hűvös,sötét hajnalon,

a busz váróhoz igyekezve furcsa

orrhang hallatszott a nem messze

álló,bokorral borított ház falától:

-...cocoom...

Az emlékek sokszor feledésbe

merülnek,egészen addig,míg egy

reggel,ébredés után ránem

döbbenünk,hogy álmodtunk,ujra ott

voltunk,vagy ujra gyerek votunk.

Ez utobbi dologról álmodtam

legutolján

Talán 8 éves lehettem.

Reggel Édesanyám keltett.

-Kukorikúúúúúú...itt a finom

reggeli-Álmos szemekkel,a

környezetről tudomást se véve,félig

aludva másztam fel a székre.Ott

gőzölgött az illatos kakaó,mellette

kistányérban a kockára vágott

kenyér.Egyesével raktam a pohárba a

katonákat,nézve ahogy dagadtak.......

Mit kiván az ember általlában?

Ami nincs vagy amit szeret,,!

Na most reggel álmosan...kis szembe

nagy csipával...nyilló ablakkal,hideg

széllel szembe,hátad mögött a meleg

ággyal....

Na, meg mint mikor pici voltam és

felébredve kérdeztem...-anyú! mért ál

igy amikor pisilnem se kell?

Na?

Mit kivánhatna az ember igy korán

reggel?

....Elösször egy jó meleg KV-t...és

ahogy látod,neked szép reggelt.

Mert az idő csak van...és te meg azért

is légy vidám.

Vajon mit gondolhatnak mások róla?

Ha látnak amit látnak s mi fogalmazódhat meg bennük első

benyomásul

Sokszor hajlamos az ember /sokszor?!/,főleg manapság,

virtuálisan itélkezni.

Na tessék!!Hát nem ezt teszem épp?Másokról

beszélek,mintha nemis tartoznék közéjük.

Hányszor éreztem rokonszenvet más nyomora láttá,vagy

épp fordultam el közönnyel? Éreztem/?/hogy kisebb a

fájdalmam ha másét,annak nagyobb szenvedését

láttam?Hányszor zavart és idegesitett mások jó vagy épp

rossz kedve?