Vajon mit gondolhatnak mások róla?

Ha látnak amit látnak s mi fogalmazódhat meg bennük első

benyomásul

Sokszor hajlamos az ember /sokszor?!/,főleg manapság,

virtuálisan itélkezni.

Na tessék!!Hát nem ezt teszem épp?Másokról

beszélek,mintha nemis tartoznék közéjük.

Hányszor éreztem rokonszenvet más nyomora láttá,vagy

épp fordultam el közönnyel? Éreztem/?/hogy kisebb a

fájdalmam ha másét,annak nagyobb szenvedését

láttam?Hányszor zavart és idegesitett mások jó vagy épp

rossz kedve?

Hányszor lehetett volna segíteni szóval vagy tettel,de

sietségre ,vagy a "most nincsen"-re hivatkozva nyugtatva l

elkemet elsiettem?

Mit látok ha bánt valami,vagy épp fáj,,,,,,,vigasztaló szót

várni és főleg kérni az igazán nehéz.

Mondani is épp oly kegyetlen ,hisz félő hogy épp magadra

ismersz benne s vigaszod visszaszáll....


Ki nem élt át hasonlót talán nem is látja ,nem is vaszi észre

azt másokban

Talán én látom....megláttam valamikor is....

/ De jó lenne ha az igaz lenne /

Vajon mit gondolok arról aki épp testi vagy lelki fájdalomtól

görnyed?....vajon tudnék e neki akár csak egy vigasztaló

szót is mondani és érezni ,látni a megkönyebülését...

Vajon mit gondolok arról.ki szembe jön velem az

utcán,kiöltözve délcegen,vagy fásultan rongyokban.

Látom az arcukat s szemem fürkészve kutat.-Vajon mellyik

ketőjük közöl a boldogabb?!

S mig ezen töprengek,eszembe jut,mi az élet....
.

.......de mindenkinek más és szép.....csak vegyük egymást

észre.

----------------------------------------------Irodott a magam

megnyugtatására ...és talán másokára is