Lehet azonban másként is edzeni, mint egy-egy ilyen ideált hajszolva.

Ennek kulcsa, hogy magát az edzést használjuk fel a testtudat fokozására. A kulcs a figyelem megfelelő irányítása. Mikor is figyelünk testünk jelzéseire? Leginkább akkor, ha egyedül vagyunk, semmi és senki nem zavar bennünket.

Az edzőteremben viszont számtalan tényező terelhet el a magunkra való figyeléstől: a körülöttünk edzőket nézzük és hallgatjuk, vagy az edzéstervünk végrehajtására, a teljesítményünkre irányulunk, a test jelzéseit pedig inkább elnyomjuk. Egy kisebb fájdalom a vállban vagy a térdben csak nem téríthet el attól, hogy a megadott súllyal és ismétlésszámmal végezzük a nyakból nyomást vagy a guggolást? Pedig éppen erről van szó.

Az apróbb jelzésekre is oda kell figyelni, mert ezek a sérülés veszélyét jelzik. Edzés közben a felszabaduló endorfinok csökkentik a fájdalomra való érzékenységünket, ezért tehát könnyen tovább tudunk dolgozni akkor is, amikor az már nem lenne helyes. Hogy így nem lehet fejlődni? Csak így lehet! Az apróbb sérüléseket meg kell előzni, mivel ezek idővel komolyabb sérülésekké válhatnak, amelyek valóban akadályozzák az edzést, beszűkítik a végezhető gyakorlatok számát. Ha viszont óvatosak vagyunk, a hetek és a hónapok szövetségeseinkké válnak: csontjaink, ízületeink és izmaink hozzászoknak az edzéshez, és egyre többet engednek meg nekünk. Akit az első időkben térdfájdalmai akadályoztak a guggolásban, de más gyakorlatokkal megedzette a lábait, az egyszer csak minden gond nélkül képes lesz guggolni.