Hűvös esőben álmosan ásít az ősz,

Igazi hősként várja a jővőt.

A természet kívánja már puha, fehér takaróját,

Ölében sok állat aludhassa téli álmát.

Nyár emlékeit mesélik a fák,

Majd színes leveleik földre hullajtják,

Sokat szél hord el, sokat befed majd a hó,

Bölcsen hallgat a vén tölgy, tudja, így van ez jól.

A földeken traktorok dolgoznak fáradhatatlan,

Aratják a termést, előkészül az új vetés,

Riadt őzek, kisnyulak szaladnak,

Új rejtekhely után kutatnak.

Vidám kalászok hajlonganak barnásan, sárgán,

Megtették idén is mi tőlük tellik,

Nem bánják sorsukat, tán büszkék is rá,

Termésükből sok ember hálásan eszik.

A Nap melege már takarékon, korán nyugovóra tér,

Engedi, hadd játszon kicsit a köd és a dér.

Minden tudja a dolgát, minden arról mesél,

Ha gyönyörrel a szívedben várod a tavaszt,

Könnyebben múlik el majd a tél.