Édesapámhoz

Az asztalon ég a gyertya, máskor is szokott,

Mégis más ez ma, most újra Veled vagyok.

Neked mondok ma imát, s köszönetet, hogy vagyok,

Gondolok Rád mindaddig, míg én is oda nem jutok.

Bottal botorkál már napja, több mint húsz éve, hogy elmentél.

Szívemben Te most is Te vagy, nem csak kihűlt emlék.

Ma Rád gondolok csak, ki már akkor is szerettél,

Mikor semmi voltam még, S te a magasba emeltél.

Ki megbocsátottad, ha én voltam is hibás,

Öledben elcsendesült a panaszos sírás.

Fogtál karjaidban, míg nem tudtam járni,

Megannyi jót adtál, meg sem tudtam hálálni...

Hisz nem élhettél öreg napokat, hajad sem lett fehér,

Bölcs szavaid, jóságod utamon végigkísér.

Lassan kihúny a mécses, remegő szám ma érted remeg imát,

Míg nem ölellek újra, vigyázzon rád Angyalvilág.