Kis türelmet...
Csend
Mint szárnyra kapott madárfióka hagyja el a fészkét,
Mint rohanó patak hagy salakot maga után,
Mint mikor viharfelhők gyűlnek fenn az égbe,
S mint gyászlepel takar minden színt a sár.
Mikor elmész, ily' csúf kép a magány,
A csend meg akkora, hogy szinte hallható,
Mikor egy-egy nagy vihar után,
Napsugár szürcsől ázott talajon.
Csak hallgatom fülem fájó dübörgését,
Mint lépteid távolodó zaját,
Ütemére ver a szívem,
S csendesen szeretlek tovább...
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!