Csend: Kishonthy Csilla blog

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam

Csend

Mint szárnyra kapott madárfióka hagyja el a fészkét,

Mint rohanó patak hagy salakot maga után,

Mint mikor viharfelhők gyűlnek fenn az égbe,

S mint gyászlepel takar minden színt a sár.

Mikor elmész, ily' csúf kép a magány,

A csend meg akkora, hogy szinte hallható,

Mikor egy-egy nagy vihar után,

Napsugár szürcsől ázott talajon.

Csak hallgatom fülem fájó dübörgését,

Mint lépteid távolodó zaját,

Ütemére ver a szívem,

S csendesen szeretlek tovább...

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Kishonthy Csilla üzente 13 éve

Köszönöm szépen. Feltett versemmel ölelem Lajos bácsit szeretettel:-) És én is kiváncsian várom a következő verset.

Előzmény

Válasz

csaji Lajos üzente 13 éve

Kedves Csilla ez a versed is érettségről és igényességről tanúskodik Szinte láttatod annak a másiknak a távozását és a maga után hagyott ürességet hogy az olvasód füle be cseng a csend ami a távozás után barátságtalanul ölel át és nem bírsz szabadulni.
Szóval engem így ragad magával a versed. Gratulálok Kíváncsian fogom a következő
versedet is olvasni Tisztelettel Lajos

Válasz

Saját blog indítása

Blogokban Mindenben