Közeledik a Halottak napja.        Nincs olyan embertársam én azt hiszem,hogy ne lenne halottja,sajnos.Ilyenkor emlékezünk,kegyeletünket lerójuk Szeretteinkre akik már a fenti országban vanak.A lelkük a mennybe szállt ,a földi maradványai,pedig az általunk látogatott sírhelyekben nyugszanak,pihennek.. Gyertyával,virágokkal és magunkban való néma állással a sír mellet emlékezünk. Emlékezünk,mert fáj a nemlétezésük,egy nagy   űr maradt az életünkben.Minha látna bennünket ,hogy ott vagyunk úgy érzi az ember.Hej de sok  könny  hullot már a temetőben,mert fájdalmunkat  némán,csendben így fejezzük ki.Az enyém már is hull  és nem akar elhagyni a sírás.Hisz mikor a férj,az anya, az apa,a tesvér és unokatestvér,jó embereink ,szomszédaink - és nem is tudnám  egyhamar befejezni a felsorolást- itt hagytak már bennünket.Remeg a lekem, a hideg kiráz és  tehetelenek vagyunk, mert a természet dolgába nem lehet beleszólni.Csak  emlékezünk ,felidézünk és csak nézzük a gyertyafényét és a virágokat.Nézzük,nézzük és nézzük!