Rólad álmodom, ha lecsukódik szemem,
azt álmodom, hogy megfogod a kezem.
Szelíden rám nevetsz,
s azt súgod: Örökké szeretsz.

Rólunk álmodtam most is, mikor aludni tértem,
egy álom, melyet nem akarom hogy valamikor is véget érjen.
Ott ültünk a padon ketten,
semmi nem számított, csak az együtt töltött percek.

Rólad álmodom, és most mindjárt végetér,
felébredek és jön az őrült felismerés.
Hogy te másé vagy s enyém nem lehetsz,
olyan kegyetlen néha ez a szerelem.

Rólunk álmodtam, de hamar felébredtem,
most jönnek az őrült, kegyetlen percek.
Amikor látom, hogy te őt öleled át,
és nekem nem adsz esélyt, hogy vigyázhassak rád.

Rólad álmodom, mert csak érted vagyok,
nélküled csak szenvedek, ezt te is tudod már, nagyon.
Rólad álmodom, mert kegyetlenül beléd estem,
de nem tudom mikor jössz rá, hogy én vagyok az a lány, kit a sors melléd teremtett.

Rólad álmodom, de érzem, csak hiába,
pedig úgy lennék melletted, hogy mindenki meglássa.
Azt, hogy én érted nagyon odavagyok,
és hogy én nélküled hamarosan meghalok!
( Irma )