Rólad álmodom, ha lecsukódik szemem,
azt álmodom, hogy megfogod a kezem.
Szelíden rám nevetsz,
s azt súgod: Örökké szeretsz.

Rólunk álmodtam most is, mikor aludni tértem,
egy álom, melyet nem akarom hogy valamikor is véget érjen.
Ott ültünk a padon ketten,
semmi nem számított, csak az együtt töltött percek.

Rólad álmodom, és most mindjárt végetér,
felébredek és jön az őrült felismerés.
Hogy te másé vagy s enyém nem lehetsz,
olyan kegyetlen néha ez a szerelem.