Imágó

Mint törékeny pille
Bábod sokáig védett,
Nem ismerted csak az itt,
Homály fedte a messzeséget.

Csalánzók nőttek köréd,
Kitörni te sem tudtál,
Fogja voltál gubódnak,
Pedig kísérelted sután.

A fény áttört a szövedéken,
Tudtad,jobb mint a homály,
Bántott a zaj s az emberek,
Neked ez,ez egy másvilág.

Egy lélek simított lágyan,
Hámozta lassan rétegeid,
Vigyázott törékeny szárnyadra,
Tudta most,most van itt.

Már tudsz merni s akarsz,
De a bábod még ott van,
Ám oda visszatérni nem,
Nem szeretnél s nem is akarsz.

2009.04.10 Rézi.