Bogáncs.

Csúnyának tartják,
Tüskés,jellegtelen,
Szára,levele szőrös,
A szamár ízleli meg.

Fél ő,ezért a tüske,
Álcázz ezzel magát,
Életet rejt a teste,
Az új idők szavát.

Mikor virágot hozott,
Csodálták őt sokan,
Megkörnyékezték hát,
De elmúlt a csoda.

Mára csak a hajnal,
Ki a pírjával öleli,
A szellő csupán,
Ki körbe lengedezi.

2009.02.21. Rézi.