A kilenced bevezető imája:
..
Imádság Kis Szent Terézhez
..
Kisded Jézusról nevezett Szent Teréz! Te, aki rövid földi életed folyamán az isteni gyermekséget lelked iskolájává és mennyországává tetted; Te, aki nem kértél mást, csak szeretetet és szenvedést; Te, aki életed minden napján a legszebb erényvirágok szirmait szórtad Isten elé, most, hogy ott vagy az ő trónja közelében, könyörögj érettünk! Oktass minket, és vezess a Te utadon, hogy mi is Isten irgalmas szeretetében bízzunk, és teljesen reá hagyatkozzunk. Ez az út vitt téged oly biztosan és gyorsan a mennyországba; ez legyen a mi üdvösségünk és életszentségünk útja is!
.
Ó, Jézus kis Virága! Az isteni Gyermek kimondhatatlan édességére kérünk, juttass nekünk is titokzatos rózsáidból! Sugározd az összes lelkekre bájos mosolyodat! Juttasd eszünkbe Isten végtelen jóságát és a mennyország örök boldogságát, amelyben, reméljük, egykor majd veled együtt fogjuk énekelni Isten irgalmasságát. Ámen.

Napi imádságok

Bevezető ének:

/: Anyámnak az Egyháznak szívében szeretet leszek. :/
Legfőbb óhajom, hogy Téged szeresselek,
hogy Téged szeresselek mindhalálig!

Miatyánk…

Örök Atya, aki megjutalmazod az égben hű szolgáidat, kérlek arra a tiszta szeretetre, mellyel a Gyermek Jézusról nevezett Teréz irántad viseltetett, s amelynél fogva remélte, hogy egykor a mennyben teljesíted majd kérését, amint ő is teljesítette a földön mindenkor a Te akaratodat, hallgasd meg kegyesen kérését, és az ő közbenjárására add meg azokat a kegyelmet, melyeket kérünk (mondd el kérésedet).

Üdvözlégy…

Az Atyának örök Fia, szeretetre méltó Jézus, Te megígérted, hogy a felebarátunk iránti legcsekélyebb szolgálatot is megjutalmazod, tekints kegyesen kis arádra, Kis Szent Terézre, aki a lelkek üdvén annyit fáradozott! Mindazokért a jókért, amiket a földön cselekedett, és a szenvedésekért, amelyeket oly hősies lélekkel tűrt, hallgasd meg kegyesen hő kívánságát, hogy az égből is jót tehessen a földön, és add meg közbenjárására azokat a kegyelmet (mondd el kérésedet) amelyekért alázattal esedezem.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Szentlélek Úristen, aki kegyelmeidet és ajándékaidat oly bőségesen árasztottad Kis Szent Teréz lelkére, s őt nagy tökéletességre vezérelted; arra a hűségre, amellyel sugallataidat mindenkor követte, mely szerint az égből (kegyelmi) rózsaesőt hullat majd a föld¬re, add meg nekem azokat a kegyelmet (mondd el kérésedet), amelyekért esedezem, hogy valóra válhasson ígérete.

Ének

(Dallama: Égből szállott szent kenyér)

Gyermeklelkű Kis Teréz,
Égből gyermekidre nézz,
Hogy az égbe, fényességbe
Legyen szívünk mindig kész.

Kis Szent, rózsahullató,
Lelked tiszta, mint a tó;
Elmerülnünk, bűnt megtűrnünk
Ne hagyj, égbe biztató!

Egyszerűség útjain
Vezess, hogyha tép a kín,
Gyötrelmekben ernyedetlen
Csüngjünk égnek kincsein.

Ha a bűnnek útja szól,
Vad tüzével ostromol,
Menjünk mindig, merre intik
Papjaink: Úr felkarol.

Első nap

A mosoly szentje

Teréz akkor is mosolygott, ha a legfájóbban szenvedett. Soha egyetlen panaszszót sem lehetett tőle hallani. Sőt, még az Úr Jézusnak sem akart panaszkodni, mert tudta, hogy úgyis sokan bántják Őt. Elég neki az a sok szenvedés. Kis Teréz csak örömet akart szerezni szeretett Mesterének.

k i s c s e n d

És mi? Tudunk-e igazán, gondolkodás nélkül, könnyeinken át is mosolyogni?… De sok a siránkozás, de sok a panasz a mai életben! Ezt az erős, mosolygó lelkületet igyekezzünk gyakorolni!

Második nap

Áldozatos élet

Kis Teréz jól tudta: áldozatos élet nélkül lehetetlen lelkeket menteni. Az ő hivatása pedig az volt: hogyan tudjon lélekmentő lelkeket, papi és szerzetesi hivatásokat kiesdekelni az Úrtól. Ezért lépett be a Karmelbe, ezért viselte el gyermeki lélekkel az összes, kínzó szenvedést. Mert tudta: az áldozat annak a rózsának a tövise, amelynek illatát csak az Úr érzi, de Ő aztán igazán megérzi!

k i s c s e n d

Egy-egy észrevétlen áldozat, egy-egy, csak Jézus által ismert lemondás sokszor hallatlan értéket jelent a lelkek mentésében, papi hivatások kegyelmének kieszközlésében. Gondoltunk-e már erre sötét perceink idején?

Harmadik nap

A kis dolgok nagy művészete

Kis Teréz boldogan mondhatta el: „Hároméves korom óta semmit sem tagadtam meg a jó Istentől". Nagyot tett-e Szent Teréz? Látszólag nem. Gyermekkorában nem mutatta édesatyja előtt, hogy fázik, s nem dörzsölte össze a hidegben kezét. Később meg észrevétlen akart maradni a jó Isten előtt: nem akarta tudtára adni még az ő baját is. Soha egyetlen legkisebb alkalmat el nem mu­lasztott, hogy Jézusnak örömet szerezzen valamiképpen.

k i s c s e n d

Nekünk néha egy szent felbuzdulásban minden könnyű. Úgy érezzük, szentek va­gyunk. De az első szélmozdulásra minden kitartó jószándékunk összeomlik. Hol vagyunk mi Kis Teréz soha össze nem roppanó fegyelmezettségétől?… Legyünk mi is az észre nem vehető dolgok művészei!

Negyedik nap

A lelki gyermekség

Kis Teréz boldog volt, ha a Gyermek Jézus játszólabdája lehetett. Miért? Mert egyszerű volt; nem gondolta, hogy „ő is valaki"! Kis Teréz Isten ölébe kéredzkedett föl. Jézusra hagyatkozott. Miért? Mert bizalommal telt el mennyei, jóságos Atyja iránt. Kis Teréz nem zúgolódott sohasem, sőt mosolyogva tudta mondani: „Legyen meg a Te akaratod!" Miért? Mert alázatos volt. Kis Teréz nem esett kétségbe, ha nehézségek elé állította a mindennapi élet, mert tudta: mennyei Atyja átemeli őt a szakadékok fölött. Miért? Mert gyermek volt!

k i s c s e n d

Mi féltékenyen őrizzük tekintélyünket. Nem hisszük, hogy Isten mindenben segít rajtunk. S ha kérésünk mégsem teljesül, hajunkat tépjük, és abbahagyjuk könyörgéseinket, mert „elviselhetetlen az élet". Meg kell értenünk: „két úrnak senki sem szolgálhat". Nem lehetünk „szentek" ilyen lelki daganatokkal. Teréz példájára odaadó gyermeki lelkülettel kell élnünk!

Ötödik nap

Az imádkozó Kis Teréz

Sohasem volt imakönyve, mert tele volt a lelke. Csak úgy szaladtak a percek: a hálaadás, a kérés, a dicsőítés megszentelt percei. Az engesztelés mások bűnéért. Nem volt örökös üzletember, hanem imaéhes, felüdülő imádkozó, akinek az Istenben elmerülő élet többet ért, mint a falat kenyér. Ám akinek nemcsak az ima percei, hanem egész élete egyetlen imádás volt!

k i s c s e n d

Ha örül a lelkünk, mondjuk el Mesterünknek! Ha fáj a szívünk, adjunk neki hálát a szenvedésért! Akármit teszünk is, helyezzük mindenünket jóságos Atyánk tenyerébe! Ez az igazi imádság, ez az igazi Kis Teréz-i élet!

Hatodik nap

Hőiesség

Hát ő hős volt?… Sokan elmosolyodnak bizonyára. De nem hős-e, aki ezzel a hivatással vállalja a mindennapok mindig ugyanaz, mindig újra jelentkező töviseit? Aki azzal a boldog tudattal szenved, hogy ő kis vértanú, kis hitvalló lehessen itt a földön? Mert csak itt a földön szenvedhetünk, azért öröm neki a szenvedés zivataraiban elhullatott könny. Mily öröm volt Teréz szemében, hogy félreértették, nem szerették! Ezek, ahelyett, hogy szárnyát szegték volna, szárnyat adtak neki, és édes örömmel csókolgatta ezeket a Jézustól küldött töviseket.

k i s c s e n d

Ha mi nem is tudunk örülni a szenvedésnek, de legalább csendben hagyjuk, hadd viharozzanak el fölöttünk! Mily édes lesz a vihar után a megnyugtató csend: „Engem a szenvedés szélvihara nem tépett ki Jézusba gyökerezett életemből, csak fonnyadt, értéktelen leveleimet szaggatta le…"

Hetedik nap

Kis Teréz, az apostol

Hát ő ez is volt? Hogyan? Imádságos életével. Tudta, hogy Mesterünk becéz minket, és még a lelkek megmentését is reánk bízza. Azért szerette mondogatni, hogy még az Úr Jézus iránti szeretetből fölemelt gombostű is előmozdíthatja a lelkek megtérését. A csendes, senki által nem ismert imádságos percek hány szenvedő, botorkáló lelket terelhetnek az Evangélium fényébe!…

k i s c s e n d

Szoktunk-e erre gondolni? Gondolunk-e a lelkek üdvösségére? Eszünkbe jut-e Mesterünk szava: „Aki titeket hallgat, engem hallgat; aki titeket elutasít, engem utasít el". Imádkozunk-e Szentséges Atyánkért? Kérjük Kis Terézt, segítsen minket lelkileg eleven, tüzes, tenni kész életre!

Nyolcadik nap

A türelmes Kis Teréz

Kis Teréz is ember volt. Ő is ismert olyanokat, akiket valami megmagyarázhatatlan okból nem tudott elviselni. A rózsafüzért zörgető nővért soha el nem hagyta, pedig rettentően bántotta a zörej finom fülét. A mo­sókonyhába ment, hogy a nővér minél több vizet fröccsentsen rá mosás alatt, pedig ilyenkor minden erejét össze kellett szednie, hogy ki ne fakadjon. A számára nehéz természetűvel folyton együtt volt; igyekezett mindig rámosolyogni, még ha könnyeibe került is.

k i s c s e n d

Hol az én türelmem a tiedhez képest, Kis Teréz? Én, ha az utcán látom, amint szembejön velem az, akit „ki nem állhatok", sarkon fordulok és másfelé megyek. Ideges, izgatott állapotban képtelen vagyok arra, hogy egy bántó szót is elfojtsak. 0, taníts meg, Kis Teréz, a következetes, mindig újból törekvő türelemre!

Kilencedik nap

A halálig állhatatos Kis Teréz

Élete utolsó pillanatában is ezt mondta: „Mindaz való igaz, amit a szenvedésről írtam. Nem bánom, hogy a szeretet áldozatává lettem!" Utolsó óráján is Jézus akaratára hagyatkozott, és egy szemernyivel sem akart kevesebbet szenvedni, mint ameddig Mestere óhajtotta.

k i s c s e n d

Teréz élete ébresszen rá annak tudatára: lehet élni egészen komoly életet, teljesen örvendező életet, ha mindenkor átfog minket Isten bűvköre. Ezért pedig érdemes lelket, életet adni, és áldozatot hozni!