A bányászima, a bányába szállás előtt, az isteni oltalomért közösen mondott fohász.



Minden bányánál kialakítottak egy kis oltárt, ahol leszállás előtt az aknász vagy a lőmester a kereszt felé fordulva, hangosan elimádkozta a "bányászimát" mely így szólt:



Fölséges Isten!



Mennynek és Földnek Ura, ki a világot bölcs szíved szerint igazgatod, nagyságod dicsőítésére és szent neved segítségül hívására gyűltünk össze ez órában.



Hozzád emeljük fel könyörgésünk szavát, midőn nehéz munkánk végzésére szép napod világából a föld mélyébe, a sötétség birodalmába szállunk alá.



Ó, hallgasd meg a mi buzgó imáinkat, jó Istenünk, Atyánk!
Végy körül bennünket gondviselő jóságoddal. Adj erőt és épséget karjainkba, nyújts bátorságot, ha csüggedünk, s hitet, ha félelem rettent bennünket.



Oltalmazz meg minket minden bajtól és veszélytől, viselj gondot otthon családunkra és gyermekeinkre, kiknek jólétéért fáradozunk, hogy munkánk végeztével újra láthassuk őket.



Minket pedig, kik oltalmadba és kegyelmedbe ajánljuk magunkat, vezérelj ó áldások Istene, és hallgasd meg buzgó könyörgésünket.



Ámen.