Poller Ildikó: Tesómhoz

Öcsikém, vár rád egy testvéri szeretet,
sajnálom, sok időt nem voltam teveled.
Nem tudtam ott lenni, amikor születtél,
sohasem láthattam, ahogyan felnőttél.

Elsodort messzire életem tetőled,
évekig semmit sem hallottam felőled.
Lelkemet mardossa önvád és rágalom,
az elszállt éveket, még ma is gyászolom.

Bánom, hogy nem fogtam akkor a kezedet:
amikor tévútra siklott az életed.
Talán, ha lett volna valaki melletted,
nem kéne börtönben töltened éveket.

Rossz útra tévedtél, nem volt, ki segítsen,
senki sem figyelt rád, nem volt, ki megértsen.
Az eltelt éveket nem tudom pótolni,
de most már itt vagyok, segítek harcolni.

Amikor kitárul a cellád ajtaja,
ott várlak testvérem, a börtönkapuban.
nem foglak elhagyni, vezetlek utadon,
át foglak kísérni, becsület utakon.