Poller Ildikó: Szabadság utáni vágy

Távolból hív a messzeség,
számomra nincs több menedék.
Város zaja, vad rohanás,
örökös harc, civakodás.

Minden mi kell, itt van velem,
a nincstelen kis életem.
Nem csábít pénz, se csillogás:
szabadság kell, és semmi más.

Legyek inkább szegény bolond,
mint más nyakán, gazdag kolonc.
Adjon az ég bárhol helyet:
hogy lerázzam a terheket.

Kellene egy piciny sziget,
hol nem élnek még emberek:
béke világa, hol nincsen más,
csak természet és megnyugvás.

Ott lehetnék boldog nagyon,
nem törném magam gondokon.
Távol a bánat és aggódás:
egy édeni világ, semmi más.

Bárcsak lehetnék kis virág,
melyet szabad lét járna át.
Kacéran néznék az égre,
kacsintva a nap szemébe.

Rövid lenne az életem,
de szépséges a végzetem.
Pompáznék vígan a világnak:
nem adnám helyem a királynak!