Poller Ildikó: Öreg néne bánata

Kis parasztház áll a falu végén,
benne lakik az én öreg néném.
Ül a padon, megtört arcán bánat,
"oly rég láttam a kis unokákat..."

Jönnek-mennek odakint az utcán,
beszélgetnek nála, mise után.
Mindenkinek van mit mesélnie,
egy valaki hallgat, öreg néne.

Neki már nincs régen mondandója,
egyedül van, meghalt öreg párja,
gyerekei elköltöztek régen,
senkije sincs ezen a vidéken.

Szomorúan ballag be a házba,
eszébe jut a sok unokája,
"talán régen el is felejtettek,
ha ez így van, sohasem szerettek."

Másnap, mikor eljött a családja,
öreg nénét már halva találja,
elvitte őt a mélységes bánat,
gyász lepi el most az unokákat.