Poller Ildikó: Komisz Cézi!

Az én kutyám kész rémálom,
mintha én lennék az négy lábon:
a pofáját be nem fogja;
vajon kitől tanulhatta...
Német juhász, testes darab,
a séta vele csupa kaland.
Még nem sikerült eldöntenem:
én viszem őt, vagy ő engem...?
Akkor vagyok jó nagy bajba`,
ha szembe jön egy másik kutya,
visszafogni alig tudom:
- Cézi! Vissza! - kár ugatnom.
Otthon pedig, jaj, ne tudd meg:
kihordja a szőnyegeket,
lassan mezítláb kell járnom:
csontnak nézi a papucsom.

A szigeti veszedelem,
hozzá képest béketerem.
Nincs nála jobb fogyókúra,
csontjaimat megmozgatja.
Minek nekem konditerem,
mikor van egy ilyen ebem?
Íme a reklámszövegem,
ezt most ide beteszem:
"egészségünk napi titka,
kutyájától legyen fitt ma!"
Örök kaland az életem,
de én mégis úgy szeretem,
mert ha rám néz bús szemekkel,
hozzám bújik szeretettel,
rögtön mancsa köré csavar:
még ha komisz az sem zavar.