Poller Ildikó: Gondolataim

Vágyakozó tekintettel nézek fel az égre,
Válaszokat keresve az élet miértjére.
Elhalványul a sok Csillag és a Hold is hallgat.
Ők sem tudják megmondani, mit hoz majd a holnap.

Tudom, az az élet rendje, hogy születnek újak,
Értem, hogy a leáldozott életek elmúlnak.
Azt az egyet viszont mégsem tudom elfogadni,
Hogy az igaz embereknek, miért kell korán halni.

Istenem, ott fenn a mennyben, hozzád fordulok most,
Mivel választ kérdésemre még senki sem adott.
Mondd meg, Uram, mi végből is vagyok e világon,
És a célt, mit nekem szántál, vajon megtalálom?

Ha majd egyszer leáldozik a napom sugara,
Szeretném, ha földi létem maradandó volna.
Nem akarok sok év után elfeledve lenni,
Szellemem csak addig él, míg tudnak emlékezni.