AZ ÉJSZAKÁD

Rácsukja szárnyát álmodra az éj,
Csak a lámpák tartják bögréjüket,
Melyben mosolyog a fény.
Az asztalon egy pohár,
Benne a víz selymes és meztelen.
Mellette kibomlott héjában alszik a kenyér,
És a tűzhelyen mozdul egy fazék,
Majd elbúsul a csendben,
Hisz nemrég ott volt még a kezedben.
Múlik az éj. Rohannak a felhők.
Minden alszik.
A nevetés, az ölelés, az éjbe sírt könnyek,
A virágok, a fák és alszanak a zöldek.
Alszol Te is álmoddal,
A szádon duzzadt csókommal,
Bejárod és dalolsz az éjben
Szorosan szorítva két kezemmel.
hj

Válasz