Kis türelmet...
Kis türelmet...
Kelj fel Fiam és győzni fogsz...!
| Hagyd abba! Add fel, számodra már nincs esély! Ezt hallom sokszor. Itt nyerni nincs remény. Ha elborít a csüggedés, lehorgasztom fejem. Felidézem, amit láttam egy régi versenyen. Az emlék reményt sugall, amint eszembe jut. Újjá születni érzem a régi kisfiút. Sok kis legény, kis férfiak a futó versenyen. Nagy az izgalom a félelem. Még jól emlékezem. A rajtvonalnál álltak ők, mind győzelemben hitt. Holtversenybe lenni tán, vagy lenni második? A pálya szélén ott feszít, sok szurkoló apa. Minden fiúnak most kell, mindent megmutatnia. Harsan a síp! Indulnak, szívükben vágy feszül. Mind arra vágy, csak ő legyen a hős egyedül. S kiváltképpen az egy fiú, kit apja elkísért. Az elsők közt futott. - Apám oly büszke lesz ezért. Ám lába alá hirtelen, egy fűcsomó került. A győzni vágyó fiú, megbotlott, s elterült. Egyensúlyért kapkodott, széttárta karjait. A nézősereg kuncogott látván, ahogy elbukik. És vele együtt minden remény, míg fekve maradt. Akkor azt kívánta, tűnne el tüstént a föld alatt. Apja, aki látta mily nagy bajban van. Tekintetével üzente: - Kelj fel, és győzz fiam! Felállt hamar, nincs is semmi baj Behozható a táv, ha gyorsabban szalad. Futott a többi után, megint győzni akart, De buzgalmában megcsúszott, ismét elhasalt. Bár fel se keltem volna! Kettős a szégyenem. Indulni is hiba volt, futnom már reménytelen. A nevető arcok között, apja áll magányosan. Tekintetével üzente: - Kelj fel, és győzz fiam! Felugrott, és indult tovább, tíz métert vesztett el. Ezt behozom - gondolta - keményen futni kell! Hat-nyolc métert a távból le is dolgozott De oly nagyon iparkodott, hogy ismét felbukott. Legyőzötten hever, szemeiből könny pereg. Kár már szaladni, hisz felkelni sem merek. Oda lett minden remény, és minden akarat. Elcsüggedt, mert a céltól messze elmaradt. Feladom! Vesztettem! A szégyen rám ragad. De apja eszébe jut, s rájött: ezt nem szabad! Kelj fel! - Hallott egy suttogást, hallotta hangtalan.. Foglald el helyed! Feladnod soha sem szabad. A győzelemnek egy titka van. Kelj fel ha elbuktál Folytasd fiam! A vereséggel ne alkudjál! Új céllal, új erővel, ismét feltápászkodott. Győzni vagy veszíteni, feladni nem fogom. Az élmezőny már messze járt, de ő csak futott Mintha győzhetne, rohant, és mindent beleadott. Bár három ízben elbukott, mégis futott tovább. Első nem lesz, de haladt, s a célig meg sem állt. A győztes már célba ért büszkén és boldogan. Aki nem szégyenült meg, örülni módja van. És a bukott fiú is beérkezett az utolsó helyen. Lesütött szemmel. - Ne lássam szégyenem! Ám üdvrivalgás tört ki, nagyobb, mint az előbb. A közönség, mint győztest, úgy ünnepelte őt! Apjának ennyit szólt csupán: - Jól elszúrtam, nahát! Nekem Te győztél - mondta az - hisz futottál tovább! Most, amikor minden oly sötét, a gond, baj elborít. E fiú emléke nekem még ma is sokat segít. Az élet is csak verseny, melyben sok futó szalad. És a győzelem titka: Kelj fel és haladj! Hagyd abba! Add fel! Kántálhatnak hasztalan. Mert bennem szól egy másik hang. KELJ FEL ÉS GYŐZNI FOGSZ FIAM! Szerzője ismeretlen. Feldolgozta Bácsi István |
||
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!