azoknak, akik szeretik a meséket... a csacsi, szomorúan legelészett... csúnya és buta is volt a balga állat. elálló fülei között felnézett fütyürésző gazdájára, majd lassú csáncsogások közepette, tovább ropogtatta a friss fűszálakat... hirtelen, a jól megtermett lovászfiú, a csacsi hátán termett. vígan nótázva noszogatta rogyadozó lábú patását, hogy meginduljon vele hazafelé... lassú, biztos, nyugodt léptekkel fogyott az út, mikor egy vándor közelített... gyönyörű, izmos, büszke lépésekkel haladó fehér csődört vezetett, akin megcsillantak a napfény vakító, sziporkázó sugarai. - add nekem a szamaradat, te lovászfiú! - mondta a vándor és huncut mosollyal a bajsza alatt, folytatta - megkapod érte e gyönyörű lovat! a lovászfiú pillantása találkozott a szemet gyönyörködtető szép csődör okos tekintetével, majd belenézett a csacsi méla, elkalandozó szemeibe és rögtön döntött... - de fel ne ülj a hátára, te lovászfiú, - figyelmeztette a vándor, miközben megejtette a cserét - csak ha hazértél! remélem, jól az eszedbe vésted, amit most mondtam! a csacsi könnyes szemei sokáig követték a lovászfiú távozó árnyékát, s az irigységgel szemlélt meseszép mén, kacér és büszke lépteit. a lovászfiút azonban pár száz méter után elöntötték álmai, vágyai... uralhatatlanok voltak, gyötrők és minden eddiginél intenzívebbek. felpattant hát a csodálatos mén hátára, hogy végre száguldhasson, szárnyalhasson, felhők között repülhessen. érezte angyalok szárnya emeli magasba, s a menyország okozta eufória keríti pillanatok alatt hatalmába...  pár lépés után, azonban a pej megbokrosodott. szédült vágtája vad orkánként söpört végig a puszta nyugalmán, hatalmas porfelhővel jelezve elsöprő, zavarodott erejét. bármennyire is kapaszkodott a lovászfiú, egyensúlya megingott, s egy hatalmasat bukfencezve a levegőben, végignyúlt a lágy és puha pázsit zöldessárga köpenyén. sajgó háttal, nyögve egyet feltekintett, s megtörten nézte a lassan eltünő porfelhőt... közel hozzá egy csacsi legelészett, ki elálló fülei közül mélán rápillantott, majd annyit mondott - iááá! - ...azután tovább ropogtatta a friss, zsenge fűszálakat...