Etikai alapvetések a grafológiában

Napjainkban egyre többször kerülnek szóba a személyiségi jogok. Hétköznapi esetek és események sokasága vetheti fel bennünk személyiségi jogaink tiszteletben tartását, adataink kezelésének kérdését, hiszen egyre gyakrabban kapunk - számunkra ismeretlen személyektől, cégektől - figyelemfelkeltő leveleket, telefonhívásokat, konkrét árajánlatokat - melyek személyes élethelyzetünkhöz igazodnak -. Ezzel, illetve ennek személyiségi jogi hátterével kevésbé foglalkozik ma a média.
Azt azonban gyakorta hallani, hogy személyiségvizsgálatokat csak szigorú szabályok betartása mellett lehet realizálni. Nézzük meg közelebbről, a grafológiai vizsgálatok etikai hátterét!
Grafológiai sorozatunkban - kiemelve ennek különös jelentőségét - már sokszor ejtettünk szót arról, hogy egy személy kézírásának elemzését kizárólag írásbeli hozzájárulásának megléte mellett teheti meg a szakértő. A grafológia - e szempontból is - különleges eljárás, hiszen a vizsgált személy személyes jelenléte nélkül is elvégezhető a személyiségvizsgálat, ellentétben más, pl. pszichológiai vizsgálatokkal, ahol a személy aktív közreműködésére is szükség van. Ez az előny etikai oldalról hátrányt, illetve veszélyt is hordozhat akkor, ha a grafológus nem etikus magatartással áll a szolgáltatói szerepéhez!
Nézzük tehát, mire kell figyelniük a vizsgálati helyzetbe kerülőknek!
Két oldal különíthető el élesen e szempontból. Ha valaki maga viszi el saját írását grafológushoz, s önmagáról szeretne elemzést készíttetni - ez etikai oldalról rendben van. Ott a grafológus előtt kell leírnia, hogy hozzájárul ezen vizsgálathoz, s adnia kell minimum egy A/4-es oldalnyi saját kézírást az elemzéshez. Itt etikai szempontból arra kell nagyon figyelni, hogy az elkészült szakvéleményt kizárólag a vizsgált személy - esetleg meghatalmazottja - vehesse át.
Az etikai aggályok a másik oldalon jelentkezhetnek inkább: ha valaki nem a saját írását, hanem másvalakiét vizsgáltatná. Ennek esetei leggyakrabban a következők:
Szülő vizsgáltatná gyermeke írását, házastárs a másik fél írását, (párkapcsolatban élők a partner levelét), munkáltató vizsgáltatná az új munkatárs írását.
Ezen túl néhány speciális eset adódhat még (névtelen levelek, már nem élő személyek írásvizsgálatata), erről is ejtünk szót.
Fontos, hogy a vizsgálat tényéről tájékoztatni kell azon személyeket, akik, mint a kézírások készítői nem közvetlenül mennek el a grafológushoz.
A már írásban is létező, s hozzáférhető Etikai Kódex kimondja, hogy a vizsgálandó személyeknek írásban kell nyilatkozniuk arról, hogy engedélyezik írásuk grafológiai vizsgálatát. Ezzel mintegy arról is nyilatkoznak, hogy tudomásuk van arról, hogy a harmadik, közvetítő fél mire kérte a kézírást.
Így tehát, ha a szülő elviszi gyermeke írását a szakemberhez, nem csak a gyermeknek kell tudnia erről, de a szülő írásos hozzájárulása is szükséges (18 éves kor alatt) a vizsgálathoz. Ha speciális élethelyzetben van a család (különélő szülők, válási helyzet) az egyik szülő tudta és engedélye nélkül nem végezhető el a vizsgálat.
Ugyanilyen gondolatkörben el kell utasítania a grafológusnak a megbízást, ha válófélben lévő párok egyik tagja hozza el vizsgálatra a másik fél írását - hozzájáruló nyilatkozat nélkül.
Hasonló etikai szituációt teremthet - akár szándéka ellenére is - a Munkáltató, ha nem tájékozódik kellően a grafológiai vizsgálatok elvégezhetőségéről. Előfordult már, hogy egy cég az álláspályázó beleegyezése nélkül kívánta volna elemeztetni annak kézírását. A felkérésnek ekkor sem tehet eleget a grafológus szakértő. Engedjenek meg nekem itt egy kis kitérőt! Azoknak az álláskeresőknek, akiknek írását grafológiai vizsgálat céljából kéri a cég, tudniuk kell a következőket: írásokat ezen említett nyilatkozattal együtt kell átadniuk. Joguk van ezt megtagadni, de lehet, hogy ezzel hátrányba kerülnek a többi jelölttel szemben. Joguk van továbbá betekintést kérni a róluk készült szakértői véleménybe. Ezt - ellentétben néhány internetes oldal írásaival - ingyen, tehát nem a szakvélemény díjának fejében!- kötelessége a megrendelő cégnek biztosítani.
Még egy fontos hír: nem igaz az - ami szintén olvasható az interneten - hogy a grafológus egy személyről kétféle megfogalmazású szakvéleményt készít: egyet a megbízó cégnek, egyet a vizsgált személynek. Aki grafológus szakértőként így végzi munkáját, az etikai vétséget követ el!
A cégnek az elkészült szakértői anyagokat bizalmasan kell kezelnie: illetéktelen személyek nem olvashatják a személyiségjellemzés tartalmát!

Az említett speciális esetek közé tartozik, ha már nem élő személy írását elemeztetné az örökös, hogy jobban megismerhesse családtagjait. Itt az örökösök hozzájárulása szükséges! 80 év elévülési idő után ez elhagyható, ugyanakkor itt más, "nemzeti-etikai" szabályok is felszínre kerülhetnek: nem szabad ugyanis pl. egy már nem él[, híres, történelmi személyr[l etikátlan megfogalmazással élni.
A másik különleges helyzet a névtelen levelek vizsgálata. Ekkor ugyanis nincs, aki megadhatná az írásvizsgálathoz való hozzájárulást. S mivel ezen névtelen levelek általában "vállaltan", szándékosan névtelenek, s a címzettek általában szeretnék tudni ki írhatta őket, a grafológusi személyiségvizsgálat éppen egy felderítő út lehet! Itt ugyanis - a körülmények pontos dokumentálása mellett - nincs szükség a vizsgált személy hozzájáruló nyilatkozatára.
Mindezek mellett azonban fontos hangsúlyozni, hogy a korrekt, maximális szakmai és etikai megalapozottsággal végzett grafológus szakértoi munka igen eredményesen támogatja a Megrendelőket, hatékonyan segíti döntéseik előkészítését.