Kedves Csaba!
Amit írtál,az mind telitalálat.Köszönöm,hogy a drága idődből ennyit áldoztál a képemre.
Köszönöm a gratulációdat is,jól esett.Örülök,hogy a képbe öntött gondolataim
"értelmezőre" találtak.

Előzmény

Válasz

Ma nagyon kevés szimbolista festő van. Szerintem te az vagy. Többször meglátogattam már a galériádat, s még a tájképeidben is szimbolikát vélek felfedezni (Három fa, Írországi táj...). Nehezen is szólok hozzá a képeidhez, mert szinte mindegyikről regényeket kellene írnom. (az, hogy tetszik, meg jó kép nem mond semmit, csak udvariassági gesztus). Ismersz annyira, akkor szeretek írni egy képről, ha mondandóm van róla. Ez olyan. És SZIMBOLISTA. Remélem igazam van. Ezt a festményedet a legsikerültebbek között tartom számon . Korábbiaknak is jellemzője a zárt, szigorú kompozíció, de itt még nagyobb a jelentősége. Valóban édeni világ tárul elénk, a víz az élet, a kék a boldogság,a liget az öröm, gyermek a jövő....stb DE!!!!! Mintha kissé "mesterséges" lenne ez az életöröm, mintha éppen a pontos megszerkesztettsége miatt maga a lényeg: AZ ÉLET és az ÖRÖM kérdőjeleződne meg. Íme, így válik mindaz, ami első látásra bizonyosnak tűnik, bizonytalanná. Mintha lenne egy szomorúbb üzenete is ennek a képnek. Kérdések sorára bizonytalan a válasz. A léggömb középen hangsúlyos helyet kap, de nagyon kicsi, nagyon távoli. Vannak-e utasai? Jönnek, vagy mennek? A gyermek ellenpontozásaként is felfogható hatalmas kék gömb, a zöld tisztáson szilárd, stabil, vagy bármikor elszállhat, mint a szappanbuborék? Első látásra úgy tűnik, a felszabadultan játszó gyermekalak valóban az öröm, a jövő, DE!!!!! Egy ennyire szigorúan szerkesztett perspektívában ezt jelképezve nem inkább középen kellene állnia? S mintha több is lenne egyszerű gyermeknél. Talán a vízen jár? Vagy talán ne m is gyermek, nem is él? Baba? És az épület(ek) körvonalai a fák közt? Ablaktalan, szigorú, szögletességük nem illik az idilli tájba. Rosszat sejtetnek, de lehet, hogy kéklő bejárataik magát a reményt jelentik.
Nem folytatom tovább. Egy szimbolista kép akkor jó, ha nem közhelyszinten alkalmaz szimbólumokat. Akkor jó, ha a szimbólumok világa tudatosan szerkesztett ugyan, de a tudatalatti előbukkan és kiköveteli a maga helyét. Ha meg kell állnunk a képnél, végig kell gondolnunk, újra kell alkotnunk és meg kell fejtenünk a magunknak szóló üzenetét. És ez egy ilyen kép. Izgalmas. Izgalmas, mert valóban, a témája az életöröm, s ezt jól is közvetíti, de mégis: valami nagyon nehezen megfogható titkot is rejt magában, valami transzcendenst, ami túlmutat a mi egyszerű, hétköznapi világunkon. Gratulálok, Lajos!.

Válasz