Trianon hóhérjai 

Trianon hóhérjai…, hozzátok szólok!

Kilencven éve, hogy lesújtott tollatok.

Képzelvén akkortájt magatok Istennek,

Magyar Nemzet felett pálcátok törtétek.

Éles fejszék ma is gyilkolják a magyart,

 Ezer sebből vérzik, de mindenképp kitart.

Emberek bűnéért halt Jézus kereszten,

Megkorbácsolt teste, gyötörten véresen.

Feltámadott valah és Isten jobbján ül,

A mindenható kegyelmében részesül.

Nemzetek bűnéért a magyar feszült meg,

Ideje lenne egy mennybemenetelnek.

Adjátok vissza múltunkat…, az igazat!

Mit az álszent bérkufárok eltorzítottak.

Párizs, Róma és Bécs, érte buzgón tettek,

Tanaik követték vörös nemzedékek.

Hitesen’, mint jegyzé korban a krónikás,

Igazsága üljön…, nem kell több ámítás!

Adjátok vissza Kárpátoknak hegyeit!

Mely bőséggel ontá természet kincseit.

Hófödte bérceink magas, büszke ormát,

Hol nemzettudatunk nyitogatá szárnyát,

Merről Árpád népe végleg hazatalált,

Hogy birtokba vegye az ősmagyar hazát.

Adjátok vissza mind…, bővizű forrásink!

Éltet adó nedűtől ma nincs drágább kincs.

Csermelyként, patakként rohanón sietve,

Simulnak szelíden folyóink ölibe.

Útjukban öntözzék a száraz, szik’ talajt,

Nyomukban oázis, zsenge életként hajt.

Adjátok vissza a termő földjeinket!

Ahol dolgos népünk szorgalmasan vethet.

Vethet…, később arat, istenáldása rajt,

Szerencséje jótevőn rámosolyog majd.

Legelőt, hol nevel jószágot tisztesen,

Országunknak népe soha ne éhezzen.

Adjátok vissza az önbecsülésünket!

Merjünk nemzeni a jövőnek gyermeket.

Ne fogyjon el népünk, ez nem lehet a cél,

Hisz Európa szívén ősidőktől él.

Ön-ön sírjainkat mi nem áshatjuk meg!

Nincs rá hatalom, mi erre kényszeríthet!

Béke költözik majd minden magyar szívbe,

Ha igazság fénye ül Trianon bűnére.

Magyarként halhat, ki magyarnak született,

Ne nyomhassák rá a hazátlan bélyeget.

Ki ma még megalázón, suttogva beszél,

Büntetlen szólhasson, Magyar Anyanyelvén.

Albert Ferenc 2010.június