Részlet AZ 1848-1849-es fejezetből

"Ezernyolcszáznegyvenkilenc, október hatodikán,

Tizenhárom tábornok AZ ítéletre várván,

Búcsúleveleiket mar mindahány megírta,

Először, a halálraítéltek golyóáltali szólítva.

Kiss Ernő ..., Dessewffy Arisztid ..., Schweidel József ...,

Lázár Vilmos, ... velük Katonai sortűz végzett.

Kiss Ernőt ..., a lövedék a vállán elsőre Csák Erte,

Ezért Három katona fole hajolt ..., ES agyonlőtte.

Ezután jönnek a Kotel általi halálra ítéltek,

Pöltenberger Ernő ..., Nagy Sándor József ...,

Török Ignác ..., Lahner György ..., Knézich Károly ...,

Aulich Lajos ..., Damjanich János ..., Vécsei Károly ....

Trianon hóhérjai 

Trianon hóhérjai…, hozzátok szólok!

Kilencven éve, hogy lesújtott tollatok.

Képzelvén akkortájt magatok Istennek,

Magyar Nemzet felett pálcátok törtétek.

Éles fejszék ma is gyilkolják a magyart,

 Ezer sebből vérzik, de mindenképp kitart.

Emberek bűnéért halt Jézus kereszten,

Megkorbácsolt teste, gyötörten véresen.

Feltámadott valah és Isten jobbján ül,

A mindenható kegyelmében részesül.

Nemzetek bűnéért a magyar feszült meg,

Ideje lenne egy mennybemenetelnek.

ÉBREDJ NEMZETEM!

Ébredj Nemzetem, felvirradt a szép nap!

Múlt, jelen vagy jövő rajtad áll, választhatsz.

Múltat már ismered…, meg is tapasztaltad,

Terrorban éltél és átmosták az agyad.

Jelenben úgyszintén elfojtják a hangod,

Rendőrcsizmák rúgnak, gáz marja az arcod.

Hátadba tomfa dőf…, szemed is kilőtték,

Parancsba adá egy kommunista pribék.

Ébredj fel Nemzetem, ebből végleg elég,

Zsinóron rángatva együgyű bábuként.

Múltad dézsma alatt a Habsburgok óta,

Ellopni nem tudták, bár szerették volna.