2008. 04. 10. Ma érdekes látványosságban volt részem. A városunkba költözött egy muzulmán házaspár, a gyerekeikkel. 11-en vannak. Nagyon kedves, szerény emberek, libasorban közlekednek az utcán.

2012. 01. 01. B.U.É.K. Jópofa emberek ezek az arabok. Hat család van a városban, és mindenkire mosolyognak. Egyszer volt csak balhé, amikor bécsi

szeletet szerettek volna enni az étteremben, és csak a végén derült ki, hogy nem borjú, hanem disznóhúsból készült.

Azt hiszem ez a kifejezés manapség senkitől nem áll távol. Ha nem is teljes pénztelenség, de a "nem jut mindenre, amire szeretnénk" állapot igencsak bekopogtatott minden családhoz, aki tisztességes munkából próbál megélni. És akihez még csak ez a formája kopogtatott be, az igen szerencsésnek mondhatja magát, mert ott, ahol nem mindenre jut már, amire szeretné, hogy jutna, még nincs nagy baj. Mert ott még a megélhetés nincs veszélyben. Ott még az élet - bizonyos nem létszükségleti dolgok nélkülözésével - megy a maga útján.

Egy napló a mindennapokról. A magaméról és másokéról, akik közel állak hozzám. Ne várj nagy csodát, de igyekszem érdekességeket feltenni, hogy visszajárj hozzám... :)

Az utóbbi időben - talán azért, mert időnként eljut az agyamig, hogy nem vagyok már nagyon fiatal, sőt nem nagyon sem :) - szóval az utóbbi időben oda-odafigyelek a jótanácsokra, az okos ötletekre és kipróbált, hatásos, vagy nem hatásos receptekre.