Csak mozdulatlan falakra festem 

   szívemnek minden szép dallamát, 

  bennem még a tegnapok zenélnek 

    s hallom fájó, lüktető ritmusát. 

   Mosolyod réveteg fénnyel dereng 

     a rezdületlen állóképek mögött, 

    hallani vélem temetetlen sóhajod, 

 tegnapok ízét érzem még nyelvemen 

 s vádlom az időt, mely tőlem elrabolt. 

Ha rám köszönt majd a bíborló alkonyat 

    magamra öltöm szép emlékeimet, 

     súlyos láncaim hamuvá porlanak 

s a tiszta égi fényben megsúgom neked 

    Kedvesem, már itt vagyok Veled. 

               2012.10.06.