Vége a napnak ..

 Hazafelé mész a kocsiddal. Bekapcsolod a rádiót. A recsegő
adáson keresztül hallasz egy kis faluról, valahol távol Indiában, ahol a
falu három lakója váratlanul és nagyon furcsa módon meghalt. Valami olyan
influenza okozta a halálukat, amiről még soha senki nem hallott. Igazából
nem is influenza, és tulajdonképpen csak három emberről van szó.. Néhány
orvos útban van, hogy kivizsgálják a dolgot. Aztán vasárnap a rádióban újabb
híreket hallasz. Most már nem csak három emberről van szó, hanem
harmincezerről, és most már a tévé is foglalkozik a témával.. Egy olyan
különleges járványról van szó, amilyennel még eddig nem találkozott az
emberiség. Hétfő reggel, mire felkelsz, már minden újság vezércikke ez a
történet. Most már nemcsak India, de Pakisztán, Afganisztán és Irán is
megfertőződött, és mielőtt észbe kaphatnál, már mindenhol erről beszélnek.
Az elnök tartott valami beszédet, amelyben elmondta, hogy ő is és a
kormányban mindenki reménykedik, hogy minden rendbe ön De mindenki elmélázik
egy kicsit a bejelentésen, hogyan tudjuk távol tartani magunktól mindezt? És
ekkor Franciaország elnöke Európát sokkoló bejelentést tesz közzé: lezárják
a határaikat. Bármely érintett országból érkező repülőjáratra érvényes a
zárlat, vagyis nem szállhatnak le a gépek az ország területén.. A hír
hallatán kiver a verejték, és lefekvés előtt kicsit tovább nézed a CNN
nemzetközi műsorát. Akkor egy tudósító bejelenti, hogy egy férfi Párizs
egyik kórházában haldoklik a rejtélyes influenzától. Tehát megérkezett a
vírus Európába is. Mindössze annyit tudnak róla, hogy amikor kiüt rajtad a
betegség, tulajdonképpen már egy hete lappangott benned. Aztán négy napig
hihetetlenül rossz állapotba kerülsz, különféle tünetekkel, majd meghalsz.
Anglia lezárja határait, de túl későn. Kedden reggel az Egyesült Államok
elnöke a következő bejelentést teszi: "A nemzet biztonságának érdekében
minden repülőjárat Európába és -ból, valamint Ázsiába és -ból törölve." Négy
napon belül az egész ország kimondhatatlan félelembe merül. Az emberek arról
beszélnek, hogy mi lesz, ha a mi országunkat is eléri? Szerda este valaki a
parkolóból lélekszakadva ront be a terembe: "Kapcsoljátok be a rádiót,
kapcsoljátok be a rádiót!" Mindenki feszülten figyel a kis hangszóróból jövő
bejelentésre: megtörtént a legrosszabb, amire számítani lehetett: két nő New
York állam egyik kórházában haldoklik a rejtélyes influenzában Órákon belül
végigsöpör ez a valami az egész országon Emberek ezrei dolgoznak
éjjel-nappal, hogy megtalálják az ellenszert. De semmi nem bizonyul
hatásosnak. Váratlanul érkezik a hír: megfejtették a rejtélyt.. Megtalálták
az ellenszert. De az elkészítéséhez egy olyan valakinek a vére kell, aki még
teljesen tiszta. Az egész ország felnőtt lakosságát felszólítják, hogy
mindenki menjen el a városi kórházba, hogy a vértípusát ellenőrizhessék.
Mindössze ennyit kérnek az emberektől. Természetesen, amikor pénteken, késő
este a kórházhoz értek, már a parkolóban kígyózik a sor. Nővérek és orvosok
rohangálnak, szúrják meg sorra a várakozókat és címkézik a kémcsöveket.
Aztán odaérnek hozzád és családodhoz, és tőletek is vért vesznek. Fiad, aki
még kiskorú, ragaszkodik hozzá, hogy ő is vért adhasson. Arra kérnek,
maradjatok a parkolóban, és csak ha halljátok a neveteket, hogy
hazamehettek, akkor induljatok el. Hirtelen egy fiatal férfi rohan ki a
kórházból ordítva. Egy nevet kiabál és egy kórlapot lebegtet.

A fiad megrángatja a kabátod ujját: "Apu, az én nevemet kiabálja." És
mielőtt bármit tehetnél, megragadják a fiadat. - Egy pillanat! Álljon meg! -
kiáltasz rá, mire azt válaszolják: - Semmi baj, minden rendben van. A vére
teljesen tiszta. Szeretnénk megbizonyosodni róla, hogy nem fertőzött. Úgy
tűnik ugyanis, hogy megfelelő a vértípusa.

Öt feszült perc múlva sírva és egymást ölelgetve jönnek ki az orvosok és a
nővérek. Néhányan még nevetnek is. Az elmúlt egy hét alatt ez az első
alkalom, hogy valakit nevetni látsz. Egy idősebb orvos ekkor odalép
hozzátok, és azt mondja: Köszönjük, uram. A fia vére tökéletes. Tiszta és
hibátlan. Most már elő tudjuk állítani az ellenszert. Ahogy a hír elkezd
terjedni, a parkolóban álló tömeg egyre hangosabban örvendezik, imádkozik,
sír és nevet. De aztán az ősz orvos feleségedet és téged félrevon:

- Beszélhetnék önökkel egy percre? Nem vettük észre, hogy a donor kiskorú,
ezért szükséges, hogy aláírják ezt a beleegyező nyilatkozatot. Elkezded
aláírni, de aztán észreveszed az üresen hagyott leveendő vérmennyiség
rubrikáját. -

M-m-m-mennyi vért vesznek le tőle? És ekkor az idős orvos mosolya eltűnik. -
Nem tudtuk, hogy egy kisgyermek lesz. Nem voltunk rá felkészülve. Az összes
vérére szükségünk lesz. Megdöbbenve válaszolsz: - De-de. Ezt maga nem
értheti! Ő az egyetlen fiam! -Mi a világról, az egész emberiségről
beszélünk! Kérem, írja alá! Mindre szükségünk van. - Nem lenne megoldható,
hogy vérátömlesztést kapjon?- Ha lenne tiszta vérünk, akkor kaphatna. Kérem,
aláírná? Tompa csöndben aláírod. Aztán megkérdezi az orvos:- Szeretnének
néhány percre bemenni hozzá, mielőtt elkezdjük? Oda tudsz menni? Oda tudsz
menni, ahol a fiad az asztalon ül, és azt kérdezi: - Apa? Anya? Mi történik
itt? Meg tudod fogni a kezét, és azt mondani neki: - Fiam, nagyon szeretünk
téged, és soha nem hagynánk, hogy valami olyan történjen veled, ami
elkerülhető, érted? El tudsz menni? Ki tudsz úgy menni a szobából, hogy
közben hallod fiadat, amint azt kérdezi: - Apa? Anya? Apa? Miért, miért
hagytok el?

És aztán a következő héten, amikor a fiad temetése van, néhányan átalusszák
az alkalmat, és vannak, akik el sem jönnek, mert más dolguk van, vagy
vannak, akik eljönnek ugyan, de csak egy mesterkélt mosolyt erőltetnek az
arcukra, hogy úgy tűnjön, fontos nekik az egész. Vajon nem akarnál
felugrani, és azt mondani: ELNÉZÉST! A FIAM ÉRTEDHALT MEG! HÁT ENNYIRE NEM
ÉRDEKEL? EGYÁLTALÁN JELENT EZ NEKED VALAMIT?!

Vajon Isten is ezt szeretné mondani ezekben a napokban? "A FIAM ÉRTED HALT
MEG! SZÁMÍT EZ NEKED VALAMIT? HÁT NEM ÉRTED, HOGY NEKEM ENNYIRE FONTOSVAGY?"