SZERETETRE TEREMTVE

Az álom elhalványul, az ajtóban ámulok
Tudom, hogy vége, talpam a hideg padlón
Ébren vagyok már? - kérdezem - Nem azt látom, amit érzek,
már nem rejtély.

Mi történt a szenvedéllyel, ami hajtott eddig?
mi lett a lánggal, ami égetett?
és mikor felejtettem el azt,

Hogy arra lettem teremtve, hogy szeresselek,
Arra lettem teremtve, hogy megtaláljalak,
Arra lettem teremtve, hogy egyszerűen Érted legyek
Hogy ragaszkodjam Hozzád,

Arra lettem teremtve, hogy szeresselek,
És hogy Te szeress
Te már itt voltál, mielőtt én lettem volna,
Vártál rám,
És azt mondtad, megtartasz engem,
Hogy soha el nem hagysz, arra teremtettem, hogy szeresselek

Az álom újra élő, szemem már tágra nyitva
Visszavittél a küzdőtérre, és megfordítottál,
újra futok a győzelmi díjért
Érzem, a gyűlölet páraként beborítja álmaimat
De még hiszek

Kinyúlok, felnyúlok, utánad nyúlok
Érzem a hűvös szellőt, beborítasz, Jehovah
Édesapám, újra hozzádfutok
Azért, mert szeretetre teremtettél

Arra lettem teremtve, hogy szeresselek,
Arra lettem teremtve, hogy megtaláljalak,
Arra lettem teremtve, hogy egyszerűen Érted legyek
Hogy ragaszkodjam Hozzád,

Arra lettem teremtve, hogy szeresselek,
És hogy Te szeress
Te már itt voltál, mielőtt én lettem volna,
Vártál rám,
És azt mondtad, megtartasz engem,
Hogy soha el nem hagysz, arra teremtettem, hogy szeresselek

Bármit feladnék érted
Akármit veszni hagynék

mert arra lettem teremtve, hogy szeresselek,
Arra lettem teremtve, hogy megtaláljalak,
Arra lettem teremtve, hogy egyszerűen Érted legyek
Hogy ragaszkodjam Hozzád,

arra lettem teremtve, hogy szeresselek,
És hogy Te szeress
Te már itt voltál, mielőtt én lettem volna,
Vártál rám,
És azt mondtad, megtartasz engem,
Hogy soha el nem hagysz, arra lettem teremtve, hogy szeresselek.

Ez a könyv a könyvek könyve

Szegény ember drága gyöngye

Égi harmat lankadtaknak

Világosság földi vakoknak

Bölcsességnek arany útja, boldog aki rátalál

Szomjas lelkek forráskútja, hol Krisztus a pohárral áll

Tévelygőnek hívó harang, roskadónak testvéri hang

Elhagyottnak galambbúgás, vihar vertnek eresze

Haldoklónak angyalsúgás, ne félj fogd a kezemet

Minden fakul, minden romlik, márványvár is összeomlik

Bíborleplek ronggyá válnak, dícsőségek füstbe szállnak

Csak ez a Könyv nem tér porba

Ez a könyv a Mózes bokra, Isten szíve dobog abban.

Ez a címe annak a cikknek amely megjelent a Blikk Nők újságban olasz Júlia kommentálásában.

A Szenteste  legtöbbeknek a hagyományról szól, egy komoly fordulat azonban az  ünnepeket is megváltoztatja.

A Zámbó családdal 2007-ben ismerkedtünk meg, amikor lapunkon keresztül kerestek nagymamát a gyerekeknek. Nos bár évekkel korábban a hajléktalansággal is megküzdöttek, a családbővítés csaknem akart sikerülni. Marika nemrég azonban felhívott: Isten teljesítette a vágyukat és idén már a nagyival ünnepelnek!