Mi a hit: Garamszegi marika blog

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam

Nem vagy belépve

Regisztráció »

marika ismerősei

Feketűné Szabó Gyöngyi

Steinbach Mária

Szekeresné Julianna

Összes ismerőse

Mi a hit

Zsidó 11,1

A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dol¬gokról való meggyőződés.

Ennek egy másik fordítása így szól: „A hit pedig azt jelenti, hogy biztosak va¬gyunk abban, amiben reménykedünk, és meg vagyunk győződve arról, amit nem látunk.” Egy további újszövetségi fordításban a vers első részében azt ol¬vashatjuk: „A hit az, hogy valóságot adunk azoknak a dolgoknak, amelyekben reménykedünk.” Egyszerűen azt mondja itt Pál, vagyis a Szent Szellem Pál ál¬tal, hogy a hit az, amikor a remény irrealitásait bevisszük a realitás területére. Gyak-ran, amikor arról van szó, hogy betöltekezzünk Szent Szellemmel vagy gyógyulást nyerjünk vagy imameghallgatást, sokan csak remélik, hogy majd egyszer megkapják ezeket.

De nem a reménység végzi el a munkát, hanem a hit. A hit az „most”, ha nem „most”, akkor az nem hit. Valaki azt mondta: „Hiszem, hogy majd egyszer megkapom a Szent Szellemet.” Ez nem hit, ez remény, mert a remény mindig jövő idejű, a jövőre mutat. De a hit az „most”! A hit azt mondja, hogy én most fogom megkapni, nekem most megvan. Szükséges, hogy rájöjjünk erre a lé¬nyeges dologra ahhoz, hogy kapjunk valamit Istentől.

Ugyanezek az elvek igazak a Szent Szellemmel való betöltekezésre, a gyó¬gyulásra vagy akármilyen imameghallgatásra is. A hit alapelvei ugyanazok minden területen, akár anyagiak, akár Szent Szellem-keresztség, Isteni gyó¬gyulás vagy bármiről is legyen szó. És ha meg tudod tanulni a hit alapelveit, akkor bármit keresel vagy kívánsz Istentől, könnyen megkapod. Tapasztalatból tudom – olyan sok emberrel foglalkoztam az évek során -, hogy amikor arról van szó, hogy valaki betöltekezzen Szent Szellemmel vagy gyógyulást kapjon vagy imameghallgatást, sokan egyszerűen csak remélik, hogy Isten meghall¬gatja őket. Remélik, hogy kapni fognak valamit.

Emlékszem, egy sátoros összejövetelt vezettem Texasban néhány évvel eze¬lőtt. Vasárnap este kezdtünk. Evangelizáló üzenetet prédikáltam, a második es¬tén pedig a hitről beszéltem, majd kedd este következett az első gyógyító szol¬gálatunk. Mindig ugyanazon a módon vezettem az embereket, hogy fogadják el a gyógyulást vagy a Szent Szellemet. Prédikáltam a kézrátételről, azután pedig hívtuk az elveszetteket, majd a kezünket a betegekre helyeztük, hogy gyó¬gyuljanak meg, és a hívőkre, hogy vegyék a Szent Szellemet. Az első ember a sorban azért jött, hogy vegyen Szent Szellemet. Megkérdez¬tem:

– Betöltekezel-e Szent Szellemmel, amikor rád teszem a kezem és imádko¬zom?

– Hagin testvér, nagyon remélem, hogy így lesz. Remélem. Azt mondtam:

– Ezek szerint tehát nem.

Ez nagyon feldühítette. Segíteni akartam neki, nem felingerelni, ezért azonnal folytattam: - Reménység által Istentől nem kaphatsz semmit, csak hit által.

Azt felelte:

– Nem tudom, hogy megkapom-e vagy sem, így inkább nem mondom azt, hogy megkapom.

– Nézd – mondtam –, ha én felajánlanék neked egy egydolláros csekket, va¬jon mondanád-e: „Nem tudom, hogy elvehe-tem-e vagy sem.”

– Nem, egyáltalán nem mondanám – válaszolt.

– Nos, Isten egy ajándékot ajánl fel neked, amelyet éppen olyan könnyen el lehet fogadni, mint az egydolláros csekket.

– Ó, igen – szólt –, már elég hosszú ideje, 13 éve keresem a Szent Szellem-keresztséget és még mindig nem kaptam meg, és nem tudom, hogy most meg¬kapom-e vagy sem.

Eléggé feldúlt volt, ezért átöleltem, megcsókoltam az arcát, és azt mondtam:

– Testvérem, én azért vagyok itt, hogy segítsek neked, de ilyen feltételek mel¬lett addig tarthatnám a kezem a fejeden, amíg minden hajszálad kihull, és még akkor sem kapnál semmit. Így hát azt ajánlom, hogy menj vissza, ülj le az első

sorba, nézz és hallgass, figyeld, hogy mi folyik, és meg fogod látni a különbsé¬get a kételkedés és a hit, a hit és a remény-ség között.

Imádkoztunk néhány emberrel gyógyulásért, amikor egy fiatal hölgy követke¬zett, aki venni akarta a Szent Szellemet. Megkérdeztem:

– Keresztény vagy?

– Igen – mondta –, tagja vagyok egy gyülekezetnek.

– Érted ugye, hogy lehetsz te akármelyik gyülekezet tagja, de ettől még nem biztos, hogy keresztény vagy. Nem az a lényeg, hogy valaki gyülekezeti tag-e, hanem az, hogy újjászületett-e?

– Igen – felelte –, tudom és újjászülettem.

– Ez nagyszerű – mondtam –, akkor ne engedd, hogy az ördög beszéljen belő¬led. Hiszel a Szent Szellemben?

Tudtam, hogy az ő felekezetének tagjai nem mind hisznek ebben, mert én is közülük jöttem.

– Hiszel a Szent Szellem-keresztségben és a nyelveken szólásban?

– Természetesen igen, ez benne van a Bibliában, az Igében. Akkor megkérdeztem:

– Veszed-e a Szent Szellemet most, amikor a fejedre teszem a kezem és imádkozom?

Ő így felelt:

– Biztosan veszem. Tudja – és a Bibliáját a kezében tartotta –, itt ültem ma este, és minden igét követtem a Bibliából, amelyet prédikált, és mind benne volt az Igében. Így természetesen elfogadom.

Láttam, hogy ez a nő készen áll, működik a hite, így tehát kinyújtottam a jobb kezemet, hogy a homlokára tegyem, és mielőtt hozzáértem volna, mind a két kezét fölemelte, és elkezdett nyelveket szólni. Azt mondtam az előbbi idősebb úriembernek:

– Nos, láthatja a különbséget a reménykedés, hogy „megkapom majd” a Szent Szellemet és a valóságos hit között.

– Igen – válaszolta –, azt hiszem, hogy látom.

Következő péntek este újra visszajött, és ő volt újból az első a sorban.

– Látom, hogy visszajött – mondtam neki.

– Igen, visszajöttem, és valamit szeretnék elmondani önnek. Átváltoztattam a reménységemet hitté. Csak tegye a kezét rám, és be fogok töltekezni azonnal Szent Szellemmel.

Kinyújtottam a kezem és rátettem. És alig tettem rá, nyelveken szólt, majdnem abban a pillanatban. Ilyen nagy a különb-ség, amikor valóban hiszel Istenben és nemcsak reménykedsz, hogy majd megkapod a Szent Szellemet vagy a gyó¬gyulást vagy az imameghallgatást vagy az anyagi szükségben való segítséget vagy bármi mást. Ez az ember elmondta, hogy már 13 éve kereste, de ezalatt csupán reménykedett, hogy majd megkapja a Szent Szellemet; ám sohasem kapha-tunk a reménység által.

Emlékszem, egy más alkalommal az Istentisztelet végén egy hölgy megszólí¬tott:

– Hagin testvér, szeretném, ha megegyeznél velem. Hallottam, hogy használ¬tad az üzenetben a Máté 18,19-et, ahol Jézus azt mondja: „Ha ketten közületek egy akaraton lesznek [megegyeznek] a földön minden dolog felől, amit csak

kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.”

– Rendben van, testvérnő – feleltem –, mit akarsz, miben egyezzem meg ve¬led?

– El kell mondanom? – kérdezte.

– Természetesen. Nem egyezhetem meg olyan dologban, amiről semmit sem tudok. Hogyan lehet úgy megegyezni, hogy nem is tudod, miben egyezel meg?

– Ez egy anyagi kérés – mondta ő.

– Rendben van. Mennyi?

– A férjemnek van állása, dolgozik, sok pénzt keres, de olyan helyzetbe jutott, hogy 30 napon belül plusz 100 dollárt kell fizetnünk, és egyszerűen nem tu¬dom, hogy ezt honnan fogjuk megkapni, de biztos vagyok benne, hogy Isten tud segíte-ni és megmutatja.

– Valóban tud segíteni – feleltem. – Akkor azt kéred, hogy abban egyezzek meg veled, hogy 30 napon belül legyen 100 dollárod?

– Igen – válaszolta.

– Rendben van, akkor most imádkozni fogok, és te hallgatod, és egyetértesz vele. Mert ha ketten egyszerre imádkozunk, akkor te is egy irányba mehetsz és én is a másikba. Szellemben kell megegyeznünk. Így tehát imádkoztam és em¬lékeztettem az Atyát, hogy itt vagyunk ketten, testvérem és én, a földön, és Te azt mondtad, ha ketten közületek meg-egyeznek a földön – és mi megegyezünk efelől a 100 dollár felől, amire a hölgynek 30 napon belül szüksége van –, ak¬kor Te ezt megadod. Köszönjük, Ámen.

– Rendben van, testvérnő? Megvan? – kérdeztem.

Abban a pillanatban (nem akarom kigúnyolni, ezek egyszerűen a tények), sírni kezdett és fölkiáltott:

– Hagin testvér, igazán remélem, hogy megvan, igazán remélem! Azt válaszoltam:

– Nincs meg, egyáltalán nincs meg, mert nem voltunk egységben. Te remény¬kedsz, én hiszek. Ez egyáltalán nem meg-egyezés.

Ha jól figyelünk, rájöhetünk, hogy a dolgaink egyáltalán nem Isten hibájából mennek rosszul, mert Isten soha nem vall kudarcot. Ha valami nem megy, nem Jézusban van a hiba. Isten nem változik meg, és tudod jól, hogy az ima sem változ-tatja meg Őt. Ó ugyanaz, mielőtt te imádkozol, miközben imádkozol és miután imádkozol. Az ima nem változtatja meg Istent. Az ima dolgokat változ¬tat meg, de nem Istent. Ő mindig ugyanaz.

Dr. L. Yoeman testvérnő azt mondta: „Ha imádkozom bármiért és nem kapom meg, elkezdek megváltozni. Én kezdek el változni, ezt nekem kell megtennem, mert ha az imám válasz nélkül marad, változásra van szükség ahhoz, hogy a válasz megérkezzen. Tudom, hogy Istennél nincs változás, hogy ő változhatat¬lan, így ha erre szükség van, az én oldalamon kell, hogy megtörténjék. így te¬hát: ha imádkozom és a válasz elmarad, változni kezdek.”

Ezt a politikát követtem én is az évek során, és mindig 100%-osan bevált. Fel kell ismernünk, hogy nem helyettesíthetjük a hitet reménnyel, mert így nem kaphatunk választ Istentől. Ne érts félre, ha a reménységed a megfelelő helyen van, ez nagyszerű, nagyon áldott, csodálatos és realitás a számodra. Pál azt írta a korinthusiaknak az 1 Korinthus 13-ban: „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” Nem azt mondta, hogy a má-sik kettő nem fontos, hanem, hogy a három közül a legnagyobb a szeretet, de mind a háromnak megvan a maga helye. Nem helyettesítheted pél¬dául a reménységet szeretettel és nem helyettesítheted a hitet reménységgel. Mégis tudom, mivel sok emberrel foglalkoztam az évek során, hogy a legtöbb ember hit helyett a reménység alapján próbálja meg elfogadni a gyógyulást vagy a Szent Szellem-keresztséget vagy az imameghallgatást. Néhányan azt mondják: „Ha elve-szed a reményemet, semmim sem marad.” De én nem vet¬tem el a reményedet, mindössze meg akarom mutatni, hogy rossz helyen tartod azt.

Hála Istennek, nekünk áldott reménységünk van. Az Egyház áldott reménysé¬ge, hogy az Úr Jézus Krisztus hamarosan visszatér. Van egy áldott reménysé¬günk a megtért halottak feltámadásáról és az élő szentek elragadtatásáról; az a meny-nyei reménység, hogy viszontlátjuk szeretteinket és barátainkat. Hála Is¬tennek ezért a reménységért! Örvendezünk eb-ben, de ez mind jövő idő. Ó el¬jön, akár hisszük, akár nem. Ó eljön, mert az Ige ezt mondja. A feltámadás meg fog tör-ténni, akár van erre hitünk, akár nincs; így lesz. Az elragadtatás is meg fog történni, függetlenül attól, hogy hisszük-e vagy sem. Szeretteink, ba¬rátaink, akik keresztényként haltak meg, elhagyták ezt a világot és a mennybe mentek, azok ott vannak, tekintet nélkül arra, hogy mit gondolunk erről, vagy hogy hisszük-e ezt, és visszatérnek Vele, amikor visszajön. Az én hitem nem akarja Jézust visszahozni a földre. Más szavakkal: nem hihe¬tem, hogy Ó ma eljön, és ezáltal nem hoz-hatom ide vissza, mert ha ez lehetsé¬ges volna, akkor az Egyház egyszerűen csak hinne, és így visszahozná Jézust hit által. De Ó el fog jönni, nem? Meg fogjátok látni ezt mind – jövő időben –, nem tudom, hogy ez ma lesz vagy holnap vagy a jövő héten, de tudom, hogy visszajön. Tudom, hogy ez egy áldott reménység, ez egy megtisztító remény¬ség, mert János ezt mondta: „És akiben megvan ez a reménység Őiránta, az mind megtisztítja magát, amiképpen Ó is tiszta.” Ez mind jövő idő, és én hi¬szem, hogy Ő el fog jönni.

Hiszem, amit az Ige mond, és ugyanakkor reménykedem is. A reménység jövő idő, de ha azt mondod: „Hiszem, hogy majd valamikor megkapom a gyógyulásomat” – ez egyáltalán nem hit. Ez reménység, ami nem szerez gyógyulást ne¬ked.

Láttam remek embereket, akik meghaltak, mialatt ezt mondogatták. Csodála¬tos emberek, nagyszerű keresztények vol-tak, most a mennyben vannak, és egyáltalán nem beszélhetek róluk keserűen. Egyszerűen csak nem tudták, hogy mi a hit.

Hiszem, hogy meg fog gyógyítani! Ez nem hit! Ez reménység. Bármi, ami a jövőre mutat, jövőre néz, az reménység és nem hit. A hit azt mondja: „Ez az enyém, nekem ez már megvan.” A remény azt mondja: „Majd egyszer megka¬pom, egyszer meglesz.” Addig, amíg reménykedsz, a kérésed nem testesül meg és sohasem fog megvalósulni. De abban a pillanatban, amint hinni kezdesz, a dolog azonnal megoldódik.

Címkék: hit