Kis türelmet...
Két kis magzat beszélget egy anya hasában:
Pesszimista-Te hiszel a születés utáni életben?
Optimista-Természetesen.A születés után valaminek következnie kell.Talán itt is azért vagyunk,hogy felkészüljünk arra,ami ezután következik.
P.-Butaság,semmiféle élet nem létezik a születés után!Egyébként is,hogyan nézne az ki?
O.-Azt pontosan nem tudom,de biztosan több fény lesz ott,mint itt.Talán a saját lábunkon fogunk járni,és majd a szájunkkal eszünk.
P.-Hát ez ostobaság!Járni nem lehet,és szájjal enni-ez meg végképp nevetséges!Hiszen mi köldökzsinóron keresztül táplálkozunk,és különben is a születés utáni élethez a köldökzsinór már most is túlságosan rövid.
O.-De,de valami biztosan lesz.Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen,mint amihez itt hozzászoktunk.
P.-Dehát onnan még soha senki nem tért vissza...a születéssel az élet egyszerűen véget ér! Különben is,az élet nem más ,mint örökös zsúfoltság a sötétben.
O.-Én nem tudom pontosan,milyen lesz,ha megszületünk,de mindenesetre meglátjuk a Mamát,és ő majd gondoskodik rólunk.
P.-A Mamát? Te hiszel a Mamában? Szerinted ő mégis hol van?
O.-Hát mindenütt,körülöttünk!Benne és neki köszönhetően élünk,nélküle egyáltalán nem lennénk.
P.-Ezt nem hiszem!Én soha,semmiféle Mamát nem láttam,tehát nyilvánvaló,hogy nincs is!
O.-No,de néha,amikor csendben vagyunk halljuk,ahogy énekel és érezzük,ahogy simogatja körülöttünk a világot.
Tudod,én tényleg azt hiszem,hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!