A szabadság utáni vágy égbe kiáltása,melyhez Jon Krakauer bestsellere szolgált,Sean Penn saját forgatókönyve alapján írt,a maga rendezte filmhez.
Chris McCandless friss diplomás fiatalember, belefáradva a hétköznapok kínálta monoton szürkeségbe és családja képmutató karrierista színjátékába,valami másra vágyik.Kilépni ebből a mókuskerékből és belevágni élete nagy kalandjába,Alaszka felé veszi az irányt,egyenest a vad rengeteg közepébe,hátra hagyva mindent és mindenkit,mit fontosnak vélt eddigi élete során...
Ismét egy igaz történet,mely megrázó erővel adja vissza a kiszakadni vágyás érzését,keresve a magány nyújtotta boldogságot,fájdalmas nyomot hagyva maga után.Gyönyörű történet,melyen végig kísérhetjük Chris cirka két évnyi bolyongását,keresve önmagát és a materiális világtól elvágyó énjét.A boldogságot próbálta megtalálni,de saját csapdájának áldozatává válva rádöbben,hogy ez csak akkor ér valamit,ha meg is oszthatja szeretteivel.Vajon nem él-e mindannyiunkban a magunk hős kalandora,felvetve a kérdést és nekivágni az ismeretlennek,felvállalva minden kihívását?Vagy csak gyávák lennénk és igába hajtjuk a fejünk nap,nap után,a megfelelni vágyás fogatában?
Olyan igazságok köszönnek vissza benne,ami elgondolkodtat és relációt von maga után,nyitott űrként tátongó lyuk érzését kínálva fel.Az ember élete során,csak halmozza az anyagi javakat,megteremtve egy biztos és szilárd egzisztenciát maga köré,ám megfeledkezik élni és boldognak lenni.A család erkölcsi nevelését,majd azon széthullását látni,górcső alá véve szülők példa értékűnek nem nevezhető együttélését.
Emile Hirsch hihetetlen profizmusról tesz bizonyságot,ahogy hozza a srác életének bemutatását,minden tekintetben úgy tűnik,felnőtt a nagy hollywoodi nagyágyúk közé,érett és precíz játékával,ráadásul kaszkadőr nélkül oldotta meg a nyaktörő és cseppet sem veszélytelen jeleneteket.
Zenei vonatkozását illetően,Eddie Vedder csodálatos szerzeményei által színesített és aláfestett,gyönyörű tájképpé válik a celluloid,még fájdalmasabb és szívet szorongató átfogó bizsergető érzést kapva.
Mélyen meghajolni tudok a készítők munkája előtt,egy olyan hiteles és keserű drámát láttam,amelynek képei belém marták a szülők elkeseredettségét és a srác élet igenlését,egy más fajta szemüveg lencséjén keresztül nézve.
Ez az út,nem a vadonba vitt el engem,hanem az Életbe,ahol tanúja lehettem egy olyan sorsnak,mely szomorú végkifejletével ismét könnyet csalt a szemembe!