A francia mozik világa,mindig valami pluszt kínál.Emlékszem gyermekkoromban,mikor megérintett a filmszínház varázsa,rengeteg jobbnál jobb darabbal találkoztam.Sajnos egyre ritkábban,ezért is volt nagy öröm számomra a Julien Schnabel által rendezett életrajzi dráma.
Jean-Dominique Bauby,egy sikeres divatmagazin főszerkesztője,egy nap agyvérzéstől súlytottan lebénulva,saját testének börtönébe kényszerül.Tudata ép,csak bal szeme jelzi a külvilág felé,a gondolatai terén nem történt baj.
A klinika szakemberei egy új módszert kidolgozva,kontaktust tudnak tartani vele,nem hagyva magára szerencsétlent,ebben a szinte vegetatív állapotban.
Jean Do harcolva bénult teste adta áldatlan állapotával,betűk formájában diktáltatni kezd,könyvet szeretne kiadatni szenvedése és álmai szövevényes világáról.
Egy igaz történet mindig megindítja a nézőt,ezen esetben sincs ez másként.Gyönyörűen megvalósított film,elbeszélve Bauby keserű sorsát,kinek álmai és stroke előtti életébe is bepillantást nyerhetünk,átélve mindazt,ami lekében zajlik.Csodás képek megfestett víziója, képzeletének elrugaszkodott valóját kihangsúlyozva,remekül megjelenítve,helyenként némi öníróniával fűszerezve.A tehetetlenség ilyen fajta ábrázolása nagyon érdekes Schnabel részéről,a sokáig csak saját szemszögből látható szereplő,remek alkalmat kínált a külvilágból való kirekesztettség megjelenítésére.
A belső monológokkal megtámogatott történetvezetés alapján,képet kaphatunk a bénult,de szellemileg ép Bauby érzelemvilágáról,melyben egykori Carpe di em életszemlélete is megcsillanni látszik.
Feledhetetlen az emberi kitartás és szeretet,mely belengi a film egészét,sokunknak példát mutatva,könnyet csalva a szemünkbe.A család,a barátok,mind odaadással és gyengédségükkel fordulnak az elesetthez,biztosítva töretlen érzéseikről.A terapeuták népes hada,akik tenni szeretnének azért,hogy a remény ne csak illúzió legyen,bevetve minden eszközt céljaik eléréséhez!
J.D.apját játszó Max von Sydow,hihetetlen elementalitással alakítja a gyötrődő és megkeseredett szülőt,ki tehetetlenségében elveszni látszva,szinte megsiratja a nézőt, hitelesen átjövő játékával!
A Janusz Kaminski fényképezte film,ismét tanúbizonyságot tett a remekül kivitelezett és formabontó megvalósításról.Cannes-ban,2007 legjobb rendezésért járó díjat Schnabel méltán kapta meg!
Aki szereti a mély és komoly tartalmú filmeket,annak kötelező eme lebilincselő alkotás!Tegyen vele egy utazást,az emberi érzések eme szép,és szívbemarkoló birodalmába...Bon Voyage!