Benjamin Barker,ki megkeseredett az élettől kapott hatalmas pofontól,visszatér és bosszúhadjáratba kezd,keserű sorsának,fénylő borotvájának éles pengéjével véve elégtételt. Bomlott elméje nem nyugszik,míg egykori szerelmét és gyermekét elszakító Turpin bírót és a bűn mocsokának fertőjében fetrengő gazembereket,az élők sorában látja.Bősz szövetségesre lel Mrs.Lovett személyében,ki egyedi felfogásban értelmezi vállalkozása fellendítését,az elhalálozottakból friss húsos pitét sütve...
Az ördögi üzlet beindul,haladva a véres és brutális végkifejletig.
Tim Burton,egy szájhagyomány által hirhedtté vált sorozatgyilkos történetét álmodta,musical formájában vászonra,osztatlan sikerrel.Jellemző stílusjegyek adta képi világ elevenedik meg előttünk,a maga sötétre és komorra festett jeleneteivel,aki látott már a rendező által készített filmet,tudja mire gondolok.Szürreális és groteszk világ ez,ahol a morbid leszámolások adta remek lehetőséget,mesterien használja ki,Sweeney Todd nem kegyelmezve lesújt,nem ismerve eme szó jelentését...Tökéletes az a fajta párhuzam,melyben a Helena Bonham Carter alakított tettestárs megszaladó fantáziájának álomképeit,a celluloidról leugró tarka színek orgiája kíséri,más perspektívát kínálva a szép jövő és valóság dimenzióján.
Hihetetlen naturista és kemény a gyilkolás nyers bemutatása,a spriccelő vér forró ömlenye szinte arcunkat éri,majd nemes egyszerűséggel eltüntetve a süllyesztőben a hullát,egy időre kiélve vele csillapíthatatlan vágyát,a bosszú édes íze iránt.
Minden tekintetben újszerű és formabontó volt számomra az ötlet,mely szerint egy pusztító megveszekedett őrült leszámolását zenés formában mutatja be.Volt bennem némi félsz a megvalósítás iránya iránt,Achilles-sarkát érezvén a musicalbe öntött forma,horror-dráma témájától,de a köd hamar oszlott ,befogadva a hangulatát,örök lenyomatot hagyva maga után.Olyan szellemvasútra kínál jegyet Burton,ahol mindenki megtalálja benne a nyomorulttá, elkeseredetté és bűntetű gyilkossá vált elme tárházának minden aspektusát,a humánum egy józan cseppje mellőzésével,melyben saját kardjába dőlve teljesedik be végzete...
Egy embernek kegyelmez talán,kiben egykori valója sejlik fel,visszaköszönve valaha boldog élete emlékkönyvének egy lapja.
A zenei oldalát tekintve kellemes,üdítő színt vallott eme darab,példázva Depp és H.B.Carter nem csak színészi játékáról való rátermettségét,hanem ők maguk által felénekelt dalok,tehetséges torkuk bizonyítékaként is szolgálva.
Tökéletes dramaturgia,melyben semmi nincs feláldozva a közízlés és eladhatóság oltárán,éles mint az ezüstnyelű borotva,vág,hasít,szétkaszabol!
Azt hiszem egy borotválkozás rám férne,de szigorúan csak magam intézve...