A Wachowski tesók színes kaleidoszkópján keresztül megálmodott fantazmagória,ahol a kitartás és az egyenes jellem erényei,meghozzák a maguk édes gyümölcsét.
A 60-as évekbeli animék világát idéző film olyan benyomást kelt,mintha az Ágyúgolyó futamot és a Verdákat gyúrták volna össze,a Star Wars-Baljós árnyak fogatverseny jeleneteivel,harsányan rikító CGI köntösbe bújtatva.
Nem tartozom a manga műfaj rajongói táborába,így eme világba idegenként csöppenve tapasztaltam meg,a realitást szinte minden szinten nélkülöző kelléktár eszközeit.Rájuk a gravitáció csak részben vonatkozik,felturbózott járgányaik meghazudtolva a fizika alapjait,a Bond filmekből ismerős kütyük segítségével,még egy szikla fal megmászása sem jelent problémát...
A történet oly egyszerű,akár egy vasútállomáson felejtett raklap,nem fektetve nagy hangsúlyt az eredetiségre,de nem is ez itt a lényeg.A látvány hívatott elvinni a pálcika lábakon álló sztorit és itt van éppen a baj.Amit formabontónak és egyedi látásmódú megvalósításnak képzeltek,az nem kedvezett éppen a hangulatnak,helyenként zavaros lekövethetetlen masszává folyva össze.
A szereplők játéka sem hagyott túl mély nyomokat bennem,ennyi erővel a Jetix csatornáról is válogathattak volna színészeket. A kissrác karaktere volt talán a legbosszantóbb,olyan tenyérbemászó képe és modora volt,amit szívesen kihagytam volna,a majmával együtt.
A moziban mögöttem ülő gyerkőc meg is fogalmazta a véleményét,...azt hittem jobb lesz!Ha már egy gyereknek sem tetszik?
Azért csak tessék óvatosan vezetni!