Gyönyörű és szívszorító dráma,Khaled Hosseini regénye alapján...
Két kisfiú Amir és Haszan barátságának és elszakadásának csodás és helyenként gyomorba vágó meséje,ahol a múlt hibáit helyre nem hozhatja senki,de próbát érdemes tenni rá!
Néha úgy éreztem,beleszakad a szívem,kicsordulva a fájdalom és kiszolgáltatottság érzésébe,mélyen megalázó és értelmetlen helyzetbe taszítva a szereplőket,meghurcoltatva és kitaszítva.
Máskor pedig magam voltam a papírsárkány,elrepítve a sztori szépsége által oly magaslatokba,ahol csak a mozi székének karfája szolgált damilként.
Hihetetlen mélységek és magaslatok érzelmi hullámvasútján utaztam,az ismeretlen szereplőgárda csodálatos kalauzaként szolgálva, eme élmény hozzájárulásaként.
Marc Forster a film rendezőjeként megmutatta,nem kell giga költségvetés egy jó,és sikeres film elkészítéséhez,20 millió dollárnál megállt az egész büdzsé.Csodálatos helyszíneken folyt a forgatás,belefelejtkezve a táj szépségébe,elrepítve magával.
Jól ábrázolt,a számunkra idegen kultúra minden erkölcsi vonatkozása,melyben a megkövezés egy házasságtörés után,brutális és megdöbbentő képet tár elénk..
A vaskalapos gondolkodás mód,szigorú dogmák jellemezte világnézet,melyben egy modern gondolkodású fiatalnak nem sok esélye van,a saját értékrendje szerint élni,a mai napig elfogadott és követendő morál.
Egy-egy gondolat igen szépen teszi le voksát az emberség mellett, nem félve a megaláztatás és halál gondolatától,arcba vágva az igazság fájó,maroknyi kavicsát!Bár nekünk lenne ennyi merszünk,a mindennapi élet útvesztőjében így kiállni az igazunkért,még ha ez nem is bizonyul mindig célravezetőnek...
Bátorság és gyávaság,mely két meghatározó jeligéje ennek a víziónak,megváltoztathatatlannak tűnő mondanivalóval,a múlt eltűnt reményeit illetően.
A szabadság szimbólumaként értelmezhető papírsárkányok reptetése,csodálatos érzésként belém égve,sokáig nyomot hagy maga után.
Csak repülj,magasra...,csak repülj!