A pusztítás szimfóniája Op.4.John Rambo visszatért!A 80-as évek nagy akció ikonja ismét a moziban,ez esetben burmában van küldetése,egy eltűnt missziónárius segélycsapat felkutatására kérik fel magányos hősünk,ki kígyó gyűjtőként él elvonulva a világtól...
A Rambo filmek kapcsán megszokhattuk,hogy nem a történet cizelláltságán és a szereplők mély jellemrajzán van a hangsúly,hanem a pörgős cselekmény és látványos akció adja a sava-borsát.Bizony,ez mit sem változott a két évtizeddel ezelőtti harmadik rész óta,esetünkben még gyilkosabb és brutálisabb képet festve vászonra.Kőkeményen,naturistán ábrázolt kivégzések és lehengerlő ritmus jellemzi a mozit,melynek a vak gyűlölet a mozgatórugója,a burmai junta ellen.Szétszakadó testek,kitépett torkok és kiloccsanó agyvelők...
Ez nem Barbie és Ken cukormázas meséje,itt a valóságot kapjuk az arcunkba ezerrel,aki nem bírja ne nézze.Egyszerű,mint egy rajzszeg,de igazából ezt a fajta feelinget várhatja el a jegyet váltó,ne reméljen nagy gondolatokat,csak tömény akciót!Ha ilyen hozzállás mellett ül be ezen filmre valaki,nem fog csalódni,azt kapja amit remélt.
Stallone 62 évesen remek formában osztja a gonoszt,a dzsungelben úgy fut,akár egy atléta 400-on..gondolom,készült rá ahogy illik,másként nem megy.
Remélem,Sly méltó befejezésnek véli Rambo életútjának lezárását ezen mozival,és nem lesz újabb folytatás,lerágott csontra emlékeztetve..
Sajnos a világon mai napig létezik a népírtás,a vezető hatalmak tudomást sem véve róla,érdekük nem fűződvén hozzá,homokba dugják a fejüket!
Úgy érzem,a valós életben is elkelne egy ilyen fajta hős,ki kézbe veszi a dolgokat!