A múlt szörnyű emlékeit nem könnyű elfeledni,sötét árnyai rávetülnek az Irakot megjárt katonák hétköznapjaira.Az Irwin Winkler rendezte film tesz rá egy kisérletet,hogy bemutassa milyen az,ha valaki nem találja önmagát a civil élet adta keretek között.Embernek maradni,élni,megtalálni és élvezni a szépségét,mely sajnos nem egyszerű feladat,nem is sikerül mindnyájuknak.Az engedélyezett emberölés a seregben, van kiben életre szóló lelki sebeket ejt,nem találva rá gyógyírt,pszichés problémákat okozva megkeseríti az egykor szolgálatot teljesítő katonák életét...
A pacifizmus kérdőjelei is feltűnnek a moziban,Will Marsh fiában erősen él és buzog a sereg iránt érzett dühe,nemzete politikai nézeteivel sem szimpatizálva apja arcába vágva az igazságot.Egy tini előtt sem sűrű zsákszövet amin ne látna át,az országuk érdekmilitarista jelenléte agresszorként szolgál egy idegen ország területén.
Bármennyire is súlyos a téma,sajnos mem bírta levetkőzni az átlagos méretű kabátot magáról,úgy érzem hiányzott a kellő plusz.
Talán azért buknak az államokban is sorra az eredetiséget nélkülöző hasonló témájú filmek,mert már csömörük lenne tőle?A Gyávák és hősök minden esetre ezt példázza..
Ez legalább nem propaganda film és kerüli a szájbarágás oly fárasztó sallangját,ahol a székünk kényelmetlenségére kéne fókuszálni,a cselekmény helyett..
Nem rossz mozi ez,de Amerika lenne a bátrak hazája?Erősen kétlem...