Ez a film egyszerre humoros, és megható.
Olaszországban játszódik a film, a kibontakozó fasizmus idején  talál egymásra egy fiatal pár Guido/Roberto Benigni/és Dora /Nikoletta Braschi/, akik minden akadályt leküzdve megvalósítják álmukat.Gyerekük születik, és néhány év múlva Guido megnyitja saját könyvesboltját is.Azonban az évek során az fasiszta gondolatokból embertelen törvények születtek,és Guido elhatározza, hogy megvédi családját a valóság brutalitásától.Ez hamarosan élet-halál kérdéssé válik, amikor Guidót és kisfiát koncentrációs táborba viszik.Itt minden lelkierejére, és humorára szükség van ahhoz, hogy a kisfiú lelkét és életét megóvja .
A feleségét nem viszik el, de ő is odakerül, mert önként vonul be a koncentrációs táborba szerettei után, remélve, hogy így a közelükben lehet.
A film alaptörténetét tekintve nagyon tragikus, és megható, de mégis sokat lehet rajta nevetni, mert olyan zseniálisan alakítja a szerepet az apa, a kisfiút abban a hitben tartja, hogy ez játék az egész, és most olyat játszanak, hogy ki tud bátrabb lenni, és aki sír, az elveszíti a játékot.
A kisfiú el is hiszi ezt, és nem fogja fel a brutalitást, a kegyetlenséget....
A film három Oskar-díjat kapott, Robert Benigni maga írta, rendezte, és játszotta a főszerepet.
Aki megnézi ezt a filmet, készüljön fel arra, hogy egyik pillanatban még sírni, de a másikban már nevetni kell.
Említésre méltó a film zenéje is.