Krízantin nyíláskor

Krizántin nyíláskor, lombhullató ősszel,
Olyan jó a szívnek önmagába szállni,
Édes álmainkat megöntözni könnyel,
Melyek nem tudtak valósággá válni.


Krizántin nyíláskor, mintha jobbak lennénk.Gondolva mélyen az örök elmúlásra,
Mint ha egymást is mind jobban szeretnénk
Megcsendesült szívvel, önmagunkba szállva.


Nincs rajt földi bája külső ékességnek
Tűnő illat hunyó fény a társa,
Krizántin nyíláskor ilyen a lelkeknek, könny-fátylas
Titkos szent, találkozása.


Elmúlást hirdető fehér Krizántinok, rózsa, liliomnál
Kevesebb nem vagytok, megnemesül a szív
Amikor ti nyíltok nem vagytok, kegyetlen
Zord halál harangok!


Fehér szirmotokból jó tevő tündérek, kelnek
Légi útra szívtől- szívhez szállva
Így lesznek a remény vesztett lelkek
Krizántin nyíláskor, egymásra találva.