szemed tiszta tükör,
s oly kék mint az ég,
de van hogy zöld
- mélytüzű smaragd -
ha fáradt, s szomorú vagy

ilyenkor érzem
kéne egy ölelés,
vagy tán az is kevés

s mint réten a fűszál
ha éri holdsugár ezüstje
s szellő fut át a dombokon
- hajlik szívem feléd
s átlépve bajon, gondokon,
arcodhoz símul homlokom

(szemed ismét azúr -
már nyugalom az úr)