szemed tiszta tükör,
s oly kék mint az ég,
de van hogy zöld
- mélytüzű smaragd -
ha fáradt, s szomorú vagy

ilyenkor érzem
kéne egy ölelés,
vagy tán az is kevés

s mint réten a fűszál
ha éri holdsugár ezüstje
s szellő fut át a dombokon
- hajlik szívem feléd
s átlépve bajon, gondokon,
arcodhoz símul homlokom

(szemed ismét azúr -
már nyugalom az úr)

ezüst tükör
a sápadt fényben
- lúdbőrzik,
mintha fázna -
a szellő ujja
ráncot rajzol
csillanó tóarcára

ezüst tükör
te láttál engem
- tudod,
hogy lelkem reszket -
te emlékszel még
éjszakánkra
még őrzöd
azt a percet

ezüst tükör
most megköszönlek
- mert te
még hű barát vagy -
örömet játszik
minden fodrod,
boldog vagyok,
ha látlak