Öreg prímás tégy hangfogót, hegedüdnek mind a négy húrjára.
Talán már csak te emlékszel, édesapám kedves nótájára.
Valamikor hányszor húztad, cifrázgattad fehér asztalánál,
Muzsikáltad békítőnek, hajnaltájban anyám ablakánál.
Azt a nótát húzd most nékem, olyan halkan, hogy csak szívem halja,
Széles kedvét, boldogságát valakinek, nehogy meg zavarja.
És ha lassan végére érsz, koccints vélem erre a nótára,
Öreg primás ugye nem bűn, hogyha néha könny hull a pohárba.
És ha lassan végére érsz, koccints vélem erre a nótára,
Öreg prímás ugye nem bűn, hogyha néha könny hull a pohárba.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!