Fergeteg dúlt, vihar tombolt, letarolt sok tarka vadvirágot.
Villám sulytott, s földre döntött, száz esztendős büszke vén akácot.
Lombja vesztett koronája szomorúan bámult fel az égre.
Nem zöldel már új tavasszal életének mindörökre vége.

Ne szomorkodj vén akácfa egyszer úgy is elmúlik az élet.
Nem hiába éltél eddig vannak akik elsiratnak téged.
/:Melengető fészket adtál annak a sok reszkető madárnak.
Talán könnyebb az elmúlás annak aki csak jót adott másnak.:/

Válasz