Dr.T.Túri Gábor :

VALENTIN-NAP

Ezen a napon a szerelmesek megajándékozzák egymást….

Honnan ered ez a szokás?

Először a XV. században jegyezték ezt le Angliában, ahonnan aztán ez lassan átterjedt az Egyesült Államok területére is, minden bizonnyal az ír telepesek révén. 1950-ben pedig az Európában állomásozó USA egységek Nürnbergben, egy un.Valentin-bált rendeztek. Ezzel indult el a hódító útjára ez a  “szerelem-ünnepi” népszokás....

Sokan úgy tartják, hogy eredete Szent Valentinra megy vissza, aki Terni püspöke volt. Ez a bizonyos püspök, a hiedelem szerint a III.században több olyan római katonát esketett össze, a titkos mennyasszonyával, akiknek különben a császár megtiltotta a házasodást.

Ezért a parancsszegésért azonban, II.Claudius császár, később a püspököt, 269. február 14-én lefejeztette.

Innen eredne tehát, az erre a napra eső ünnepe.

Ez az eredet-történet, azonban – szerintem – nem más, mint egy kegyes hiedelem, amely valószínű fenn sem maradt volna, ha ekkor Európában, már nem létezett volna egy sokkal, de sokkal régebbi szokás, amelynek kezdetei a régi évezredek homályába vesznek el...

Hogy ezt az ősi gyökeret megtaláljuk, ezer évekkel kell visszamennünk a mi Kárpát-medencénk és az Ős-Európa szokásvilágába…

Egy olyan szokás után kell kutatnunk, amely Európában már hosszú-hosszú ideje kihalt, de – érdekes módon -  még nálunk, itt a Kárpátok karéjától védve tovább élte az életét.

Tudomásom szerint már csak mi vagyunk itt Európában az egyetlen olyan nép, amely ennek az ősi világnak ezt a teljes szokását örzi… Azzal a kis különbséggel, hogy, mint látni fogjuk, ez nálunk nem a Bálint-Valentin napi, február 14-re, hanem a keresztény húsvétunk hétfőjére esik.

Tehát menjünk most vissza a nyomozásunkban, először  legalább a keltákig.

Ez az ősi nép, az írás szent tilalma miatt nem hagyott ránk írásos emléket, de annál több kultúrleletet és leírásokat a régi görög-római íróktól.

Itt találkozunk, például a hires “Gundestrup-i üst” vizsgálata során, a szarvas “koronát” , vagyis agancsot viselö, Bál istennel.

Ugyanez a Bál (vagy Bél) istenhit volt ezer évekkel ezelött a mi Kárpát-medencénk istenhite is. Ugyanis a régi egyházi iratok és történelmi feljegyzések arról tudósítanak, hogy a kereszténység felvétele előtt, (legalábbis részben) a magyarok  is BÁL-vány imádók voltak….és e nevek fennmaradtak a régi helyneveinkben is, mint például: BakonyBÉL, BÈLapátfalva stb.

De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az ugariti mitoszokban is találkozunk Bál isten nevével, aki

a kánaáni és az arámi nyelvterület ÉL vagy ÉLI istenének volt a fia. (Az érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy ez az ÉLI isten pedig,a magyaroknál, mint ÉLŐ-isten maradt fenn mind a mai napig !)

Ez a Bál pedig, ugyanúgy mint a keltáknál,  bika képében vagy (szarvas)aggancsokkal volt ábrázolva.

Egy megjegyzés erejéig érdemes ehhez hozzátenni, hogy ezek az ugariti mitoszok mélyebb nyomot kellett, hogy hagyjanak a magyarok életében, amely még további vizsgálatok tárgyát kell hogy képezzék. Erre bizonyíték például az is, hogy (Komoróczy Béla szerint) a “böhéma” szó többesszáma “behemoth”, és mivel a böhöm és böhéma vizilovat jelent, a magyar behemót szó is ugyanígy nagytestű esetlen mozgású jelentésű....

Amikor manapság Nyugat-Európából a Valentin-Tag, a Valentin-Day, vagyis a Bálint-nap szokása ismét visszatért hazánkba, nem is sejtjük, hogy ennek értelmét csakis és egyedül a mi nyelvünkkel tudjuk megfejteni.

Azon a bizonyos kelta üstön – amit az előbb említettem -  “ Cernunnos-Bál” , (vagyis a “koronás-Bál”) a szaporodás, a szexualitás, vagyis a termékenység istene volt látható.

Tehát – e régi hit szerint - tavasszal, az ő erejével tér ismét erő a rügyező fákba, az életre kelő rovarokban, a madarak tavaszi csicsergésében és az emberek szerelmében is….

Az Európa-szerte található  BÁLVÁNY-kövek , a BÁL-kövek a FÁL-kövek (pl.Írország Tarai domb) állításának szokása, szintén a megtermékenyítő erőt jelképezték, az akkori embereknek.

Ezek a Fal-kövek voltak az un. FAL-likus kövek, amelyek a FAL-lost (a férfi nemiszervet), vagyis a szerelem “eszközét” szimbolizálták….

Ebböl a Bál vagy Vál szóból jött létre a középkori európai irodalom szerelmes lovagjának

VAL-entin-nek a neve is.

De mit jelent az ENT vagy ENTIN ebben a Valentin szóösszetételben ?

Ez a VAL-ENT-in  a szerelmével ajándékozta meg az arra érdemeseket….

Amely tette csakis  magyarul értelmezhető, mert amit ő tett, az az ENT = ÖNT szóban van elrejtve…Vagyis az ő szerepe  az ÖNTÖ-zés, a “mag-erő öntözése” volt.

Ezt – érthetően -  meg is találjuk a nevében, mert ő a BÁL-ÖNTÖ istenség, aki öntöz, vagyis aki megtermékenyít.

Ezért ez a név – nálunk, még mindíg a régi formáját őrizve  – BÁL-INT !

A BÁL szó pedig a BÁJ, a BÁJ-olás értelmet rejti magában, amivel a másik nemet szerelemre

BÁJ- oljuk….

Európában, mint írtam, ennek az öntözésnek (locsolásnak)  a szokása, ki tudja miért, már csak hazánkban él…. De elcsökevényesedett formája, febr.14-én, a VAL-ENT-in napi ünnepben fennmaradt.

Nálunk, a mi húsvéti locsolási ritusunkban,  még az eredeti, az ősi szokás maradt fenn, amikoris a szerelem bájával való életre öntözés(a megtermékenyítés) van jelen….A pete, a női pete megöntözése, amihez, hogy ez megtörténhessen, a megöntözött nő, a piros tojást, a pete szimbólumát nyújtja át viszonzásként a “lovagjának”…

És ezzel megindul az a misztérium, amit mi ÉLET-nek nevezünk.

Tehát ez a története és az eredete ennek a Valentin-napnak, ami nálunk Magyarországon az 1990-es évek után terjedt el, mint divatos “nyugati szokás”.

Mi magyarok, azonban ezt a napot nyugodtan nevezhetjük “Bálint-napnak” is, hiszen ennek,  nyelvünk alapján így van értelme és jól is kapcsolódik, a mi ősi, Kárpát-medencei, húsvéti népszokásunkhoz is.

Dr.T.Túri Gábor                                                                                   2012.2.14