Dr.T.Túri Gábor:

Válasz a Magyar Püspöki Konferencia levelére

http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=1386

Nagyon sajnálatos ez a körlevél az un. “ősmagyarkodókkal” szemben.

Igaz, hogy ez már két éve jelent meg a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia égisze alatt, és erre már két éve is reagáltam, de most újra elolvasva ezt, látom, hogy a véleményem egyáltalán nem változott meg.

Mert ebből a körlevélből, amelyet sajnálatos módon 2009. szeptember 20-án, Magyarország összes katolikus templomában felolvastak, sajnos nem látszik más, mint hogy itt, a  háttérben, egy a magyarság megosztására való célzatosság húzódik meg.

Vagy velünk, vagy ellenünk. Szól az üzenet ebből a levélből.

És ez nagyon szomorú.

Az Egyház ezen cikke, nem mást, mint bizonytalanságot szórt szét a hívei között, ahelyett, hogy a tényekre válaszolt volna.

Olyan ez, mintha azt mondaná, hogy “vannak egyesek, akik a maguk tudásától eltelve

azt hirdetik, hogy a Föld gömbölyű.... és ugyanakkor ezzel a pogánysággal párhuzamosan azt is kimerik mondani, hogy a Föld a Nap körül kering. Ez már okkultizmus. Ezért felkérünk minden becsületes és Istenben hívő katolikus testvérünket, hogy tagadja meg a kapcsolatot az ilyen nézetekkel szemben”.

Hogy ez a példa-mondat nem túlzás, azt bizonyítja, hogy ez a mostani körlevél a történelmi tények feltárásával és azok értelmezésével foglalkozó irányzatot nem csak egykalap alá veszi, hanem inkorrekt módon  egyszerre is említi meg, az okkultizmussal, a spiritizmussal és a bálványimádással.

Ez egyszerűen egy “csúsztatás” , amelynek az a célja, hogy a tájékozatlan olvasóban egy olyan hamis érzést keltsen, hogy egy ilyen témájú dolgozat, automatikusan egy vallásellenes írásmű, pontosabban egy bűnös iromány, amelynek még csak az olvasása is, egy buzgó keresztény számára, a kárhozattal egyenrangú.

Ez egy nagyon veszélyes és mondhatom nem becsületes tálalása bizonyos dolgoknak, amire a Keresztény Egyház tényekkel és ellenérvekkel mindeddig nem tudott mással, csak az unos-untalan felhozott bibliai idézetekkel válaszolni.

Tehát olyan idézetekkel, amelyeknek éppen a hitelességét kérdőjelezik meg ezek (az általuk) bűnösnek nevezett írások.

Olyan ez, mintha a lélek meglétének a tagadását olyan Marx idézetekkel kívánnám alátámasztani, amely idézetek valódiságában éppen hogy kételkednék.....

Az, hogy a Bibliában szereplő bizonyos kijelentések megtámadhatók, azt már Pál apostol is tudta, mert akkor nem írta volna , hogy lesznek akik “nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják“

SAJNOS azt kell mondanom, hogy olyan ez, mint amikor valaki tudja, hogy nem mond igazat, és jóelőre bejelenti, hogy aki pedig ebben majd később kételkedni fog, az fog hazudni és egy istentelen dolgot elkövetni....

És megint csak azt kell mondanom, hogy SAJNOS éppen így, az az érzése a Körlevél olvasójának, hogy pontosan ennek a fenti Pál-i idézetnek a szellemében és annak a sugallatára született meg a Püspöki Kar említett körlevele is.

Én is azok közé tartozom, akik ellen ez a Körlevél íródott.

Én is írtam egy könyvet a “Nyisd fel a szemed és lássál” címmel és azt meg is jelentettem....

Tehát így, a Katolikus Egyház véleménye szerint, bűnt követtem el?

Bűnre csábítottam a keresztény híveket, pontosabban bűnös olvasmányt adtam a kezükbe?

Meggyőződésem, hogy ez nem így van!

Vallásos szülők gyermekeként, katolikus neveltetésben részesültem és ugyanígy még ma is istenfélő ember vagyok. Gyermekeimet a katolikus hit szerint neveltem és mindkettő, meggyőződésem szerint ma is templombajáró keresztény és katolikus.

Unokáim is  katolikus templomba járnak és hitoktatáson vesznek részt.

Ennél többet, azt hiszem az egyház nem várhat el  egy keresztény szülőtől, illetve nagyszülőtől.

Mert ennél több már csak az lehetne, ha megtiltanám a gondolkodást és az egykoron, a régiek által leírt dolgok mérlegelését.

A hit, az nem tételezi fel a tudást. Ez egy közismert tény....

De ugyanakkor ez nem jelentheti azt, hogy ezáltal a tudás, az a hit ellensége kell hogy legyen.

Teilhard de Chardin, a francia jezsuita szerzetes is, a hit birtokában írt le olyan dolgokat, amelyeket az Egyház először kétkedéssel fogadott és csak később fogadott el.... Jedlik Ányos is, aki bencés szerzetes volt, mint istenfélő páter találta fel az egyenáramú motort, a dinamót és a szódavizet...Tehát gondolkozott. Nem egy ördögi praktikát folytatott, hanem az Istentől kapott gondolkozási képességével valami újat alkotott.

Tehát mindkét példaként felhozott személy úgy és anélkül alkotott valami korszakalkotót,  hogy ezzel Isten létét valaha is kétségbe vonta volna.... Különösen pedig de Chardin, aki éppen ezzel kívánta még plasztikusabban igazolni Isten egzisztenciáját....

Vagy, mi jogon mondhatta volna akkoriban például Jedlik egyik egyházi kritikusa, hogy rendtársa okkultizmussal, spiritizmussal foglakozik és a bálványimádásra adta a fejét....

Mert hát ugye ugyanígy akarja ennek a Körlevélnek az írója, a magyar történelemről, a nyelvről és a magyar népről író máshogy gondolkozókra,  ezt ráfogni.

Ezt a bélyeget süti a homlokukra és ezzel az én homlokomra is.

Ez pedig nem más, mint egy manipulálása a hívő lelkeknek, akik tetteikkel és cselekedeteikkel Istennek tetszően akarnak élni. Következésképpen el kell vetniük az én írásomat is, ha az Egyház kívánsága szerint kívánnak élni.

Válaszút elé állítja őket az Egyház...

De vajon így tenné-e ezt az Isten-fia Jézus is?

Ő is válasz út elé állítaná őket? Megtiltaná nekik a gondolkodást?

Nem jogos-e az a meglátásom, hogy ezt csak az Egyház vezetői és túlbuzgó tagjai várják el a híveiktől.

Vajon átolvassák-e ők egyáltalán azokat a könyveket, amelyeket támadnak? Vagy pedig, mielőtt még a kezükbe vennék ezeket, máris a képzeletbeli máglyára vetik őket? (Az írójával együtt!)

Meglátásom, hogy ők azzal a tudattal nyitják ki ezeket a könyveket, hogy ez ellenük, az Egyház és a hit ellen íródtak...Így nem csoda, hogy ezért, csakis ezt és nem mást fognak ki is olvasni belőlük.

Pedig hiszem, hogy ha pártatlanul átolvasnák, belátnák, hogy egyáltalán nem olyan istenellenesek ezek az “ösmagyar történelemmel “ foglakozó írások, mint ahogy ők ezt, az első “ijedtségük” után hitték és hirdetik. Legalábbis ezt a magam könyveiről bizton állíthatom!

Vagyis, ha ezt elfogulatlanul megtennék, akkor biztos nem születnének tőlük olyan kijelentések, mint pl. az, hogy a “sumér-magyar- bűvészkedés gyakran a kereszténység nyílt megtagadásáig is eljut.”

Már  a “bűvészkedés” szó is, a maga pejoratív értelmével minősít...... majd pedig a mondat további része, ezt összekapcsolja egy olyan kijelentéssel, amely mint konklúzió hangzik el, pedig a valósághoz semmi köze sincs....

Ezeken érdemes lenne elgondolkozni. A téma megbeszélése, meggyőződésem szerint az Egyház javára szolgálna. Itt most nem akarok mégegyszer a Föld laposságáról vagy gömbölyűségéről szóló egykori vitákra utalni, de kérdem én, nem emlékeztet-e ez, erre az időszakra?

Hogy juthat arra az elhatározásra egy Püspöki Kar, hogy anélkül, hogy tudományosan megválaszolna egy kérdést, egyszerűen az azzal foglalkozókat “újpogánysággal” vádolja?

Sértve érzem magam, a hetedik évtizede viselt és vallott vallásosságomban, abba a hitvallásban, amelynek mozgatója az Úr Jézus Krisztus volt és marad. Azzal, hogy az ő életére vonatkozó kutatások és új eredmények engem is érdekelnek, még a legzavarosabb álmaimban sem vezetnek arra az eredményre, hogy ezáltal, az általa megalapított hitet támadjam.

A Püspöki Kar levele, a hibás fogalmazása miatt ellenségeket csinál azokból, akik pedig egyáltalán nincsenek ellene és ezzel azokat – és pontosan azokat – támogatja, akik pedig nagyon is ellene vannak.

Nagy hiba volt ennek a Körlevélnek a megírása, de szerintem még nagyobb hiba volt annak a felovasása Magyarország templomaiban.

Isten bocsássa meg nekik!

Dr.T.Túri Gábor                                                         2011.11.12