Dr.T.Túri Gábor: Melk

Holnap indulok haza Magyarországra, mert részt kívánok venni a bösztörpusztai Országos Találkozón.

Ugyanúgy, mint sok más magyar, akik ugyanígy a szülőföldjükre igyekszenek vissza, én is a Bécsi-medencén fogok keresztülutazni.

Miközben e hazánkfiai az autóikkal a kilométerek százait emésztik, többségükben talán nem is gondolnak arra, hogy ez a terület egykor a magyar territórium része volt és előtte pedig több száz évig a mai magyarokkal rokon avarok, vagyis a fehér-magyarok országának volt a része…

E terület egyik impozáns és történelmileg jelentős pontja Melk.

Különösen az Apátság épülete.

Érdemes megtekinteni…Különösen a könyvtára említésreméltó.

De most a látnivalók közül csak egyre térnék ki, ez pedig egy festmény.

Ezt a nagyméretű művet, a széles lépcsőház második furdulójában találjuk a folyosó szemközti falán.

A képről barokkos eleganciával  tekint le ránk a Habsburgok Mária Teréziája…. Fején a Magyar Szent Koronával.

Hogy kerül ez ide?

Hogy kerül ebbe az apátságba, erre a Kárpát-medencétől oly távoli helyre, a Szent Koronánk képe?

Mi indokolja az ittlétét? Lehet ezt valóban csak a véletlennel magyarázni?

Kérdést kérdésre halmozhat a gyanútlan utazó, de ezekre nem igen kap feleletet.

Pedig erre a válasz csak az lehet, hogy a Szent Korona mindig is az országló magyari népek felségterületét jelképezte, hiszen a Koronatan értelmében, a Szent Korona a mindenkori tulajdonosa annak a földnek, amit mi Hazának nevezünk.

És ez, egykor a magyar hazához tartozó terület volt, tehát ilyen értelemben nem szabad csodálkoznunk a koronánk Melken való „megjelenésén“.

Talán egy kicsit misztikus, amit itt indokként felhoztam?

Lehetséges.

De, hogy ezt megértsük, vegyünk röviden két képet szemügyre a Szent Koronánkon.

A legújabb kutatások szerint, a Magyar Szent Korona abroncsának hátulsó részén, ahol most Dukász Mihály képét látjuk,  eredetileg Szűz Máriának, a magyarok Nagyasszonyának a trónoló képe volt….

A Szűzanya a fiával ellentétes oldalon foglal helyet. Horizontálisan, a mindenkori frontális irányú mozgás irányába….Mert a Fiú elöl a homlokrészen foglal helyet. Tehát e két személy elhelyezkedése, szinte kényszerítően meghatározta a király mozgásának az irányát, hiszen a király oldalt nem lépkedet, csak előre…Tőle mindenki hátrált, vagy oldalralépett. Vagyis a Korona szimbolikája megszabja a mozgás irányát, amely az Anyától indul el, és a Fiú által meghatározott irányba mutat.

A Koronánk eredeti formájában a Szüzanya – vagyis  MÁRIA- egy boltozatos képrámában ült és e fém perem fölött egy figura volt látható. Egy figura, amely egy kinyíló virágsziromhoz volt hasonló, de ez valójában egy stilizált, a csőrével lefelé szálló sólymot ábrázolt.

De valóban csak ezt kell-e látnunk e kép kompoziciójában? Vagy esetleg valami mást is el akart a készítője nekünk mondani?

Mert valójában ez a boltív, egy domb vagy egy hegy szimbolikája, és  MÁRIA ez előtt trónol, amely hegy fölött viszont, az a bizonyos sólyom formájú madár látható.

A SóLyoM,  az  ősi magyar nyelvünkön és írásunkkal a SzeLLeM madara, vagyis a SaLeM megjelenítése. Ne felejtsük el, hogy egykori ősi írásunk vázát a mássalhangzók adták, ugyanúgy, mint a zsidóknál és más ókori népnél. Ezt a vázat ezután olvastatában a magánhangzó színezett, igy érthető, hogy az S-L-M mássalhangzó ismétlődése rokon vagy azonos értelmü gondolatokat rejt.

Ezután a kitérő után térjünk vissza a Koronánkhoz, vagyis  Máriához és a dombhoz vagy pontosabban a hegy-hez.

Nézzük meg, hol találkozunk egy heggyel és ennek a tetején egy sólyom, vagyis S-L-M fogalommal a múltban.

Jeruzsálemben.

E városnak, a ma ismert régi neve SALEM volt, amelynek hatalmas királyáról MELKIZEDEK-ről még szólni fogok.

Itt Jeruzsálemben találjuk a MORIJAM (az analógia Máriával egyértelmű) hegyét, aminek tetején egy ősi templom volt, ami a judai zsidóság térhódítása után késöbb Salamon-ról lett elnevezve.(E temlom alapjainál, a XX.század végén, ásatások közben,  rovásírással írt kővéseteket találtak, amit a helyi régészek, sajnálatos módon, sietve betemettek…)

De gondoljuk meg, ennek a Máriához hasonlatos nevű hegynek a tetején volt az a bizonyos Salamon templom, amelynek nevében megtaláljuk az előzőleg bemutatott S-L-M mássalhangokat, vagyis azokat, amelyek ugyanakkor a sólyom mássalhangzói is….

Tehát SaLaM-(on) neve, az az ősi S,L,M vázra épül.

Vagyis a hasonlat, a koronánk szimbolikája és e hely között, megdöbbentő.

De hogy keletkezhettek ezek a magyar hangzású nevek ezen a területen?

Ugyanúgy, mint ahogy például a mai Romániában…..Mert ezen újkeletű romániai városnevek sem tudják azoknak az ősi magyar eredetét eltitkolni. Hiszen például

TeMeSváR -TiMiSoaRa,

(Nagy)-VáRaD- ORaDea,

KoLoZS(vár) Cluj vagyis kiejtve: KLuZS , nevekben nem nehéz a régi magyar nevet felfedezni, mert mint látható, a mássalhangzós váz, az megmaradt.

Pontosan így volt ez 1000 évekkel ezelőtt is, mert ugyanígy nem tudta a bibliai idők zsidó népe sem az ezen a területen,  ő előttük már régebben létező neveket úgy átalakítani, hogy ezt mi ma ne ismernénk fel….Ennek oka egyszerűen az volt, hogy az itt maradt és itt élő őslakósság ezt továbbra is úgy használta, mint annakelőtte.

Így volt ez  Jeruzsálem területén is, amit a SaLaMon nevében rejlö SoLyoM-ban látunk (!)

Mert az ennek szentelt templom állt itt, a még régebbi időkben.

Igy láthatjuk, hogy Koronánkban rejtve volt egy ismeret, vagyis egy ÜZENET az utókornak,

amit ha nyitott szívvel olvasunk, még ma is megérthetünk…..Mivel azonban a Habsburg család tagadta ezt az ősiséget és azt a magyar királyoktól a maguk javára elvitatták, ezért szereltette le az osztrák II. József, az első adandó alkalommal ezt a Szűz Mária képet a Koronáról, és tette helyébe a görög császár zománcképét !

Tulajdonképpen a mai JERU-ZSALEM neve is jól értelmezhető a mi magyar nyelvünkkel, amit egyes kutatók mégis az ógörög és ómagyar nyelvből állitanak össze:  Hiero, görögül szent, tehát HIERO-SALEM, vagyis szent sólyom.

Ezen én még továbbmennék…..Meggyőződésem szerint, itt nem kell az ógörög nyelvet segítségül hívni, mert JERU-ZSÁLEM neve az egyszerüen magyarul értelmezhetö…..Mégpedig kettös értelemmel! És éppen ez bizonyitja a megoldás helyességét, mert nyelvünkben (ugyanúgy mint ma), a rejtett értelmek is jól kódolhatók voltak.

JERU-ban olvasni tudjuk az ERÖ-t de ugyanakkor a HIRÜ vagyis HÍRES szavakat is.

A Zsalem pedig nem csak SOLYOM, hanem ugyanígy  SZELLEM jelentésű is.

Így a város neve, számunkra, még ebből a több ezer éves távolságból is pompásan érthető, hiszen  az ERÖs SZELLEM, vagy a HIRES SÓLYOM értelmet olvashatjuk ki belőle. És mint láttuk, mindkettő azonos értelmet takar!

Tehát ennek a városnak volt a királya az előbb említett Melkizedek, aki Ábrahámot, a Biblia tanusága szerint, kenyérrel és borral fogadta, és akinek késöbb Ábrahám az adófizetője lett.

E szokásnak a közvetlen folytatását megtaláljuk Jézusnál, aki szintén a kenyér és a bor szinében lévö áldozást(régi nyelvünkön áldomást, hiszen Jézus  sohasem beszélt föláldozásról!!) hirdette. Tehát ő is kenyeret és bort adott az arra rászorulóknak.

Ami ebből a szempontból szintén nem elhanyagolható, az az a tény, hogy a Talmud Jézust a Melkizedek rendjéböl valónak nevezte.(Természetesen negativ éllel, mint egy kritikát értve ez alatt)

Ennek a rendnek - amely nagy hatással volt az un. szkitiai kereszténység kialakulására -  volt a tagja Géza-királyunk is (ma sajnos csak fejedelemnek tanítják), aki megalapította a mai MELK területén azt az erős várat, ami ezen írás címadója és amit VASVÁRNAK neveztek(németül: Eisenburgnak) és amiröl az idegenvezető tavaly már csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy az épület alapjai a VASVÁRBÓL valók…Ezt nevezték ök “Räubernesst von Gejza”: vagyis Géza Rablófészke….Jellemzö!!!

Ez volt, mint ezt Badiny Joós Ferenc úttörő kutatásai alapján ma már tudjuk

a magyar politikai territorium legnyugatibb bástyája. Ez védte hazánk akkori nyugati határát 150-200 éven keresztül, de ha László Gyula “kettös honfoglalásából” indulunk ki, akkor bizony 500 évről kell beszélnünk, amit igencsak alátámaszt a német Heribert Illig elmélete is

az “ellopott 300 évröl”.

Erről már írtam a megjelent könyvemben( « Nyisd fel a szemed és lássál… »), de a téma kedvéért itt most röviden megint kitérnék rá.

Az avar (fehér magyar) elődeink idejében, e magyar felségterület vallási és kulturális legkülsőbb nyugati sarka, a Melk-től még tovább nyugat felé fekvő Passau volt, ahol az ezredfordulóig, egy Avar püspökség is székelt.  (Megjegyzendő, hogy volt e területnek egy  másik püspöksége Salzburgban is, de passaui püspökség az avar volt.)

Ezidőtájt a Passauban székelö Avar-Hun előkelőségek, élükön a passaui Hont őrgróffal, tárgyalásokat folytattak a német főurakkal, mert István (Vajk) hívására az avarok el kívánták hagyni az Enns-i területeket és egy jövőbeli politikai koncentráció reményében a Kárpát-medencébe akartak költözni.

Ezt a tárgyalást a magyar főurak jelenlétében Ottó császárnál, 973-ban Wolfgang apát vezette(akit késöbb szentté is avattak). Ekkor adta föl Magyarország e nyugati területeit, cserében viszont megkapta az Avar-Hun nemességet és a lakósság egy részét,  valamint a reményt, hogy István nyugati mintájú koronázásával, egy egységes hun-magyar-avar erőöszpontosulás következhet be Európa közepén.

Tehát Géza, a széleslátókörü uralkodó, egy számunkra előnyösebb politikai megoldás érdekében feladta VASVÁRAT, amelyet egykoron MELKizedek tiszteletére építtetett.

Ennek romjaira épült később, az a keresztény apátság, amit ma csodálattal szemlélünk, de biztosak lehetünk benne, hogy pompájával a MELK-izedek rendjének szentélyét kellett hogy eltüntesse, a Vatikán-i  judeo-christianismus érdekében és annak térhódítása miatt. Hiszen Melkizedek emléke nem illett bele a koraközépkori európai kereszténység ideológiájába.

Géza, Szent-István apja, miután a nyugati kereszténységben megkeresztelték, még büszkén vallotta, hogy “Elég gazdag vagyok ahhoz, hogy két Istent is szolgáljak.”

Mert ő nagyon is pontosan tudta, hogy a Vatikán Istene  a tórára épült Ószövetség-i Isten, vagyis Jehowa,  és ez az Isten teljesen más volt mint az ösmagyar kereszténység Istene, a mindent megbocsájtó ATYA-ISTEN.

Mert a szkíta kereszténység Istenének semmi, de semmi köze nem volt a Vatikán ószövetségi Istenéhez.

Ezt örzi a magyar “Miatyánk” is, mert ez az egyetlen olyan “Pater noster” vagy “Vater unserer”, ahol nem egy Apához (egy Vaterhoz), hanem az ATYÁhoz a magyarok Atyjához imádkozik még ma is a magyar nemzet.

Ez az az Atya, aki mint Fény-Atya, a fénythozó fiát, mint a világ világosságát küldte az emberiségnek, és ő ezt a FIÚT nem meghalni, hanem tanítani küldte közénk…..Mindez pedig homlokegyenest ellenkezik az Ószövetséggel, mert ott nincs szó Fényröl és plane nincs szó az egész emberiségnek küldött fiui szerepről. A Fény Atya és az Anya csak a mezopotámiai sumér vallásban található meg, ahonnan Jézus tanítása is eredt. Az ószövetségi zsidó nép ezt nem ismerte el, mert ők ekkor már valójában egy Messias-t vártak, aki hitük szerint, az ő népüknek fog megjelenni és őket a többi nép feletti győzelemre fogja segíteni. Ez a « messianizmus » fogalma az, amit Pál apostol átültetett  zsidó vallásból a mai keresztény vallásba…És ez ma az Egyház dogmájává is vált.

Hogy mindez igaz, azt az bizonyítja, hogy a hithű zsidók, akik Jézust nem ismerik el messiásként, még ma is várják a maguk messiását rendületlenül!

Ugyanakkor az ezidőben, az ezen a területen élő, nem sémi népek egy Istenfiút vártak, aki jellemével és tanításával, hitük szerint, majd az utat fogja mutatni az EGÉSZ emberiségnek. Ezért írja a Nag-Hamadi-ban megtalált Apokrif Evangelium, hogy a « Háromkirályok » a Pártus Birodalom Sippur-i csillagvizsgálójának az adatait és a Nimródi jóslatokat tanulmányozták, mielőtt elindultak útjukra a kisded Jézust köszönteni…..

Az előbb említett Fényfiui szerepnek volt  az előfutára, a mai Perzsia területén élt, MITRASZ is, aki a Fény és a Sötétség erőinek a küzdelmét a bika megölésével, pontosabban a bennünk élő « animális rész » feládozásával szimbolizálta.

Mitrászt és az ő általa tanított világot, mind a mai napig egy barlanggal jelképezik, ami jelképezi a sötétségből előjövő fényt…..

Ez a Barlang nagy szerepet játszott a Mitrász-kultuszt részben átvevő Pártus királyoknál is, hiszen ők magukat Mitrász reinkarnációjának tartották.

A pártusok (vagy koronájuk révén pontosabban PÁRTÁSOK) mint tudott, az avar  (pontosabban a fehér magyar) elődeink voltak és tulajdonképen az ő birodalmuk volt Jézus fellépésének a szintere.

Később ezek a pártusok, a Kaukázus déli oldaláról észak felé költöztek, majd ugyanúgy, mint a későbbi testvérnépük az Árpádi fekete-magyarok, az Etelközön keresztül, végülis a Kárpát-medencébe érkeztek.

A mindenkori pártus király, a koronázása előtt egy barlangba vonult vissza, ahol hosszú meditáció után, levetette az eddigi földi bűneit és mint újjászületett csecsemő várta az őt köszöntő, pontosabban a neki hódoló  pártus hercegeket…. Ezek egy küldöttség élén , különböző ajándékokkal várták a sötétségből előjövő fénynek (aki maga az új király volt)  a “megszületését”, vagyis megjelenéset, a barlang bejárata elött.

Nem szabad egy pillanatra sem elfelejtenünk, hogy Jézus is egy ilyen “barlangban” látott napvilágot, és hozzá is, ha belegondolunk, keletről jöttek a hercegek, vagyis a “Napkeleti bölcsek” és ők voltak azok, akik mint királyt, őt is ezen szokás alapján üdvözölték…..

Ehhez még egy gondolatot fűznék hozzá.

Mégpedig az Árpádházi királyainkkal kapcsolatban, akik életükben feltűnően szoros kapcsolatban állottak a pilisi Pálos renddel.

E rend tagjai pedig szintén barlangokban, a szakrális Pilis barlangjaiban éltek és avatásukkor náluk is nagy szerepe volt a barlangba való visszavonulásnak…

Ezen érdemes lenne elgondolkozni.

(Itt van királyaink nagy titka és talán ez ad magyarázatot arra, miért nem természetes halállal halt meg több mint 90 százalékuk….)

Dr.Túri Gábor

(Rödermark, 2011.Kisasszony havának 12. napján)