Dr.T.Túri Gábor:

Felgyorsított evolúció, mese vagy valóság?

 

 

 

Hosszú évtizedes tevékenységem a humánmedicinában és az ugyanolyan hosszú időre visszatekintő  érdeklődésem az emberiség őstörténete iránt, sok-sok, mindeddig megválaszolatlan problémát és érdekes kérdést hagyott nyitva maga után.

Ennek oka az, hogy az ezekre  kapott válaszok mindezideig vagy nem voltak meggyőzőek, vagy pedig engem személyesen nem elégítettek ki.

E megválaszolatlan kérdések összegezéseként,  lassan, az eltelt évek alatt, végül kikristályosodott bennem egy meggyőződés, amely az összes felvetett probléma kulcsát jelentette.

Ez pedig az volt, hogy a “Darvinizmus” körül valami nincs rendben.

Így ezután a figyelmemet az evolucióval és az ember kialakulásával kapcsolatos kérdésekre szűkítettem, de meglepetésemre, a “szakmán belül” pont ezekre nem kaptam olyan válaszokat,  amelyek engem, mint orvost, kielégítettek volna.

Ezért kényszerűségből más szakterület felé fordítottam a figyelmemet és hosszú évekre belemélyedtem az emberiség őstörténetének kutatásába, amely azóta úgy érzem második szakterületemmé vált….A sumér agyagtáblák, a qabalista írások és részben az ószövetségi iratok faggatása közben, nem elég, hogy egy-két igen érdekes dologra bukkanhattam, hanem ezek révén egyre meggyőzőbb bizonyítékok is kerültek elém, egy másmilyen evolúció meglétével kapcsolatban, amelynek itt a “felgyorsított evolució” nevet adtam.

 

Így, most visszatekintve, nyugodtan kijekenthetem, hogy megtaláltam, amit kerestem, megtaláltam azokat a válaszokat, amelyek a feltett kérdéseimet megválaszolták.…

Ezt az érdekes témát igyekszem most e rövid írásomban, összefoglalni és az érdeklődő, tisztelt olvasó elé tárni.

 

Az igazság kiderítéséhez kezdjük először most nyomozásunkat a darwini teóriával, amely korunkban  elfogadott tétele a természettudománynak,  és így ez ma a hivatalos egyetemi oktatás alapképzéséhez is tartozik.

Hogy miért van ez így, az egy jogos kérdés lehetne, mert magának a darwini evolúciós-elméletnek mára már az a  legfontosabb tézise is megtámadható, hogy a természetes kiválasztódás alatt az erősebb győz és elfoglalja a helyét a gyöngének… Ha ez így lenne nem léteznének az “erősek” mellett manapság a „gyöngék“, az orangután és a gorilla mellett a csimpánz,  a ló mellett  a szamár, a liba mellett pedig a kacsa és így tovább.

 

De most nézzük meg röviden, mit is tanulunk  a hivatalos oktatásunk során, az emberi evolúcióról:

A félreértések elkerülése végett, már itt az elején le kell szögeznem, hogy Darwin soha sem írt az ember majomtól való származásáról, hanem azt csak  később  kritikusai fogták rá.

Ő egy közös őstől, vagyis egy  “ősmajom-embertől”  való származás híve volt.

De már 1871-ben “Az ember származása” (Abstammung des Menschen) címü művének megjelenésekor,  be kellett ismernie egy hiányzó láncszem, az un.”missing link” meglétét, amely pedig egy fontos összekötő kapocs lenne, a sok megtalált ősi majomszerü előember lelet és a mai létező ember, a “homo sapiens”  között. Ennek meglétében azonban hitt és egész életében remélte annak megtalálását….

De ezt a „missing link“-et, ezt a hiányzó ősembert, amely, mint mondtuk, puszta meglétével bizonyíthatná a mai embernek az ösmajom-embertől, természetes kiválasztódás útján való származását,  azonban mind a mai napig nem találták meg…..

De ez úgy látszik nem zavarta a tudósokat, mert mindezek ellenére, e természetes származási vonal meglétét többször is kihirdették, sőt mind a mai napig tanítják is az iskolákban.

Pedig e nélkül a “ láncszem” nélkül, valójában az egész emberi “evoluciós-teória” elveszti a tudományos alapját és így érvénytelenné válik…..

 

Most nézzük meg, hogy viszonyult akkoriban ehhez a “Darwini szemlélethez” az Egyház.

 

Ekkor  már bizony megszokott volt az összecsapás, a Vatikán által képviselt

“konzervatív világkép” és a tudományok fejlődése által kialakult “új világkép” között.

Így természetesen a “mérlegre került” az un. Darwinizmus is  és ez, mint az várható is volt, a klérus vehemens ellenkezését váltotta ki.

Így az egyház minden fórumon határozottan és nyiltan fel is lépett ellene…

Az első és talán a leghíresebb összecsapás az egyház és a evolucionisták között 1860. júniusában történt, amikoris Henry Huxley, a teória harcos képviselője és Samuel Wilberfors püspök Oxfordban összecsaptak….

A személyes sértegetéseken kívül, azonban végül is többre nem mentek és így a két fél, vagyis az egyház és a darwinisták  között nem történt egyezség és ez az ellentét azóta is fennáll.

Az Egyház álláspontja ugyan változatlan, mert a Vatikán továbbra is a kreacionizmus nézetét vallja, de az irányvonalában mégis bizonyos “puhatolózó” közeledés figyelhető meg.

-         1950-ben XII. Pius pápa a “Humanae generis” enciklikában az “evoluciót egy komolyan veendő hipotézis”-nek nevezte.

-         1995-ben II. János-Pál pápa, a fent idézett Pius-i kijelentést tovább finomította

és kijelentette, hogy mivel számos tudós, egymástól függetlenül igazoltnak találta

az evoluciós teóriát így ez ahhoz vezethetne, hogy ezt a továbbiakban nem kellene

egy egyszerü hipotézisként kezelni.

-         Ugyanez a téma foglalkoztatta 2006-ban XVI.Benedek pápát is, aki szeptemberben

Castel Gandolfóban, 40 meghívott tudóssal az evolució és az ember teremtése

témkörét tárgyalta meg.   

 

 

Itt, ezzel kapcsolatban most fontosnak tartom megjegyezni, hogy a tulajdonképpeni veszély ott van a  Darwinizmussal kapcsolatban, hogy ez a teória nagyon is érthetőnek, hihetőnek és természetesnek hat, akár még a legkevesebb bizonyíték nélkül is….

Ezért fogadták el és ezért tanítják még ma is…. Vagyis végül is ezért vált ismertté és elfogadhatóvá a nagy általánosság előtt is.

 

Pedig ez csak egy teória volt…. Ezt ne felejtsük el!

És azt se felejtsük el, hogy maga Darwin is felhívta akkoriban a figyelmet e teória  hiányosságaira.

 

Röviddel a fentebb említett Huxley-féle összecsapás előtt, 1857-ben, megtalálták a Düsseldorf melleti Neandertalban azt a csontvázat, amelyet a lelőhelyéröl, a Neander-völgyi ősembernek neveztek el.

Ez a lelet nagy győzelmet jelentett Darwinnak és az elméletének.

Később azután bebizonyosodott, hogy hasonló típusú csontleletek Európában, Ázsiában és Afrikában is találhatók és kialakulásuk Kr.e.70.000-re tehető.

Feltételezték, hogy ezek közvetlenül a homo erectus-ból alakultak ki, amely Kr.e.300.000 évvel élt.

 

És itt, ez az a pont, amely az általános érdeklődésünket fel kell hogy keltse….

Bennünket magyarokat pedig még annál is jobban érdekelni kell, mert itt kapcsolódik a Kárpát-medence is a megfigyelési területünkbe, tudniillik, a Homo erectus hungaricus-t  itt találták meg.

Azt a homo erectust, akiből kialakult, a darwinisták első véleménye szerint, a Neandervölgyi ösember….

Azonban korai volt a darwinisták öröme, mert a későbbi kutatások eredménye alapján hamarosan bebizonyosodott, hogy  mégsem olyan egyértelmű a Neander-völgyi származása a homo erectus hungaricusból, sőt akkoriban végül még azt is feltételezték, hogy még a ma élő emberekhez sincs köze, mert ez valószínű egy másik fejlődési vonalat képvisel.

 

Annyit azonban tehát nyugodtan leszögezhetünk, hogy a Kárpát-medencei ősembernek, a tudomány mai állása szerint,  nincs köze a Neander-völgyi társához…

Ez már probléma volt Darwinnak is, mert ő is belátta, hogy a Neander-völgyi annyira különböző tőlünk, a ma élő emberektől, hogy a feltételezett kihalásától máig eltelt rövid 30.000 esztendő alatt, nem alakulhatott ki belőle a mai ember.

Igaz, hogy voltak kőszerszámai és használta a tüzet is, de a koponyaformájának a felépítése nem engedte meg egy fejlett gondolkozó és beszédközpont meglétét, mert egyszerűen kevés hely volt rá….

 

Azonban Darwin legnagyobb megelégedésére, még életében, 1868-ban megtalálták a franciaországi Cro-Magnon-ban, az első homo sapiens maradványát, amely a ma élő emberek a közvetlen elődje volt.

Ennek tartása már nem volt előrehajló, koponyaformája pedig egy egész más felépítést mutatott, amely már szinte mindenben megegyezett a mai emberével.

Az érdekes az egészben az volt, hogy a korai Cro-Magnon-i és a kései Neander-völgyi ember, 30-37.00 évvel ezelőtt még azonos idöben is létezett.

Ez azonban így elméleileg megint csak kizárta az egymásból való kialakulás lehetőségét.

1997-ig azonban ezt a kérdést gyakorlatilag nem  tudták megnyugtató módon lezárni.

Ekkor azonban Dr.Svante Pääbonak, a müncheni egyetem munkatársának, sikerült egy Neander-völgyi felső karjának a darabkájából egy DNS-mintát nyerni, amely egy mitochondrialis DNS volt és  amely csak anyai ágon öröklődik.

Ebből a vizsgálatból végülis egyértelműen kiderült, hogy a Neander-völgyi lelet mitochondriális DNS-ének teljesen más volt a felépítése, mint a homo sapiensének, pedig ez nagyon szigorúan és változás nélkül öröklődik tovább.

A kérdés tehát ezzel eldőlt, a téma le lett zárva.

Ez tehát nem csak a két fajta különbözőségét bizonyította, hanem még a két rassz kereszteződésének a lehetőségét is kizárta.

Igaz jobb híján megállapodtak abban, hogy valószínű,  a homo sapiens és a Neander-völgyi az egy kb.600.000 éve élt közös  őstől származna….. de ennek már a mi szempontunkból nincs jelentősége.

 

Azonban annak a lehetősége sokkal nagyobb, hogy az Afrikában, Ázsiában és Erdélyben (vagyis a Kárpátmedencében) élt Cro Magnoni ember viszont az előbb már említett

homo erectus hungaricusból alakult ki, majd ez az új emberfajta, a jelek szerint innen, erről a területről sugárzott szét Európába.

Ennek a lehetőségét igazolja az,  hogy az indonéziai Jáva szigetén 1996-ban egy 40.000 éves geológiai rétegben is találtak homo erectus csontvázat …Ez nagy meglepetés volt, mert az addig elfogadott vélemény szerint, a homo erectus 200.000 éve kihalt és így akkoriban érthetően tagadták is annak a lehetőségét, hogy belőle a Cro-Magnoni ember kialakulhatott volna.....

De ezek után a helyzet megváltozott, mert ez  azt jelenti, hogy a homo erectus hungaricusnak 40.000 évvel ezelőtt, ugyanúgy léteznie kellett a Kárpát-medencében is.

Ez pedig  lehetővé teszi annak a bizonyítását, hogy  a két rassz váltása,  mégis ebben az európai “öshazában”, a Kárpát-medencében történhetett, mint ahogy ezt egyesek már korábban is feltételezték…

 

Az minden esetre  nagyon meglepő, hogy az ez idő tájt megjelent Cro-Magnoni fajta igen magas fejlettséget mutatott az elődjével szemben  és ami a tudósoknak mind a mai napig fejtörést okoz, az az, hogy tulajdonképpen hogyan tudott ilyen gyorsan és szinte minden átmenet nélkül erre a fejlettségi szintre jutni…

 

A késöbbi XX.sz-i  leletek Afrikában, az 1911-es lelet Tanzániában, az 1924-ben talált lelet Dél-Afrikában(Taung), az 1959-ben a tasmániai olduvai hasadákban talált csonváz, majd 1972-ben a Turkanai-tónál a kenyai lelet, legnagyobbrészt mind csak zavart okoztak, mert nem illeszkedtek az ember származási vonulatához, pontosabban nem töltötték ki a várt és még mindig hiányzó “missing link” helyét….

Ezt a zavart, még ha lehet tovább fokozta, hogy 1974-ben Donald Johanson, a chicagói egyetem munkatársa, az etiópiai Hadar-ban, emberi csontokat talált, amelyek kora 3 millió év volt. Ez lett a szerteágazó  australopitecus csoportnak az újonnan felfedezett africanus altagja. Ez a lelet kapta később, a híressé és ismertté vált Lucy nevet, amelyet egy ott talált női csontváznak adtak a kutatók .

Az innen kissé távolabb megtalált emberi lábnyomok korát a kálium-argon vizsgálatokkal szintén 3 – 3 és fél millió évesre datálták.

Ezek a lábnyomok egy normális boltozatú lábtól származtak, gömbölyű sarokkal és egymás mellett álló öt lábujjal, melyek közül a nagylábujj is már előre nézett…

Így pedig már ez, egy nagyobb fejlettségű embert mutatott, mint maga a Neander-völgyi vagy a későbbi leletek többsége volt ….

 

Az így kialakult káoszt végül, ha lehet még tovább fokozta, hogy sokan továbbra is kételkedtek a jávai homo erektus 40.000 éves korában.

Ennek oka az volt, hogy a tudományos világ egy része határozottan kötötte magát a 200.000 évvel ezelőtti kihalás  dátumához, mert véleményük szerint, a homo sapiensnek, a homo erectusból való kialakulására sokkal több időre lenne szükség, mint 40.000 év.

Erre a kérdésre végül is, a kétség nélküli feleletet Dr. Carl Swisher és csoportja adta meg

1996. decemberében, a Berkley Geochronology Centers-ben, ahol kétféle mérési vizsgálattal bebizonyították, hogy a talált 4 koponytető kora igenis 53.000-27.000 év közötti.

 

Ha most az így kapott átlaggal számolunk, ez akkor végül is mégis csak azt jelenti, hogy egy  35-40.000 évvel ezelőtt élt ősből kellett hogy megtörténjen, az az óriási biológiai, anatómiai és fiziológiai fejlődés, amely a mai ember, a homo sapiens sapiens kialakulásához vezetett…..

 

Ez biológiai léptékkel egy túlságosan rövid idő, ami az evolúciós elmélet szerint, nem lehet elégséges arra, hogy egy új fajta, a maga komlexitásával és fejlettségével kialakulhasson.....

 

Ezzel megingott a Darwini iskola.

 

Mert azt már tényleg nehéz volt a részükről megmagyarázni, hogy az újonnan megtalált leletek, olyan rasszokat hoztak a napvilágra, amelyeknek az evolucionalisták véleménye szerint, egymásból kellett volna, hosszú tízezer és százezer évek alatt kialakulnia, és mégis – mint láttuk – ezek azonos, vagy majdnem azonos időben éltek ….és ezekből, biológiai léptékkel számolva, szinte minden átmenet nélkül alakult ki a mai ember.

 

Mindezen tényeket fontos volt megemlíteni, hogy tisztán láthassuk, mennyire labilis a darwinista felfogás és hogy az un.”missing-link” mind a mai napig  nem létezik, hanem csak egy teória…

 

Igy tehát most rátérhetünk, a címben megadott,  un. “felgyorsított evolució” témájára, amely az előbbi kormeghatározás időpontjához nagyon is jól illik.

Ez az egyezés nem meglepő, hanem egy reális követelmény a munkánkhoz, vagyis

ahhoz , hogy összekapcsolhassuk a mai tudomány tényeit azzal az évezredes üzenettel, amelynek leírása most következik.

 

Tudniillik 1949-ben, Qumránban megtaláltak, egy arámi nyelven íródott könyvet, amely később a HENOCH-KÖNYVE címmel került be a köztudatba, mivel ez Henochnak, Ádám  hetedik leszármazottjának, az ösi feljegyzéseit tartalmazza.

Ezen dokumentum igen ősi leírásokat tartalmaz, az égből a Földre leszálló idegenekről, az un.Nephilimekről, akik – mint megtudhatjuk-

 

Kr. e. kb. 35.000 évvel  “találkoztak a földi emberek leányaival”  és egy teljesen új emberi rasszot hoztak létre.

 

Ez a találkozás biztos nem a Neander völgyi hölgyekkel volt, mert mint láttuk a mitochondrialis DNS anyai ágon öröklődik és bennünk (ma élő homo sapiensekben) a Neander-völgyi DNS-ből semmi sincs…

A másik emberfajta tehát csakis a homo erectus lehetett, amely, mint az előzőkből tudjuk ezidőben még létezett, elég kiterjedt területen, vagyis Jávától egészen a Kárpát-medencéig.

Tehát ezek lehettek azok, a szövegben említett földi emberek, az ELJO-k, akiknek lányai “az istenek fiai”-val egyesültek.

De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az 1997 utáni DNS vizsgálatok, nem csak az előbbieket, hanem mást is kimutattak.

Kimutatták azt, hogy a ma élő emberekben meglehetősen nagyszámú olyan DNS-fragmentum, vagyis töredék van, amelyeket a kutatók csak “roncs” (Schrott)-ként említenek és  amelyekre a mai tudomány nem tud választ adni…

Mert ezek olyan láncrészek, amelykben a létező géneket ugyan meg lehet meghatározni de ezek  funkciója  rejtve marad, mert ezek roncsok, maradványok…

 

Ha valaki, mindezek ellenére mégis kételkedne ebben a genetikai keveredésben, annak érdemes lenne az Ószövetséget fellapoznia. Ott ugyanis a Teremtés Könyve 6:1 részében is találunk erre utalást:

 

“…látták az Isten fiai, hogy az emberek leányai szépek és feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek.” (kiemelés tőlem,TG)

 

Tehát ebben is közlik velünk, hogy az Isten fiai és az emberek lányai egykor kapcsolatba kerültek egymással…

Látható, hogy ez a szövegrész egy régi, a Bibliánál sokkal öregebb szövegnek a töredéke kellett, hogy legyen, amelyet valami oknál fogva belemásoltak a héber Teremtéstörténetbe…

Ez pedig szerencsére mind a mai napig benne is maradt, annak ellenére, hogy ez ellenkezik az egyház által tanított mai istenképpel, mert az ószövetségi Istennek – tudommal -  sem családja, sem pedig fiai nem voltak….

 

De most térjünk rá Ádám és Éva, az első emberpár történetére, amikoris őket, a kígyó képében megkísérti a Sátán….

 

De ki is ez a kísértő Sátán ?

A  Sátán ritkán tünik fel az ószövetségben és a Talmudban, de ha feltűnik akkor mint isten fiainak (bene ha-elohim) szófogadó tagja jelenik meg. Szerepe mindig egy  meglehetősen meghatározott szerep, éspedig a taktikás akadályozás. (Gardner  „Das Geheimnis der Grálkönige“ /A grálkirályok titka/ 170.o).

Tehát ö is tagja a fény fiainak, igy nem csodálkozhatunk, hogy később majd pont ilyen néven találkozunk vele, mert a „Lucifer“ név,  az magát a fényt jelenti...

A fényt és a luciferi szerepkört megtaláljuk Milton „Elveszett paradicsom“ c.müvében is, ahol már ez a Sátán a „Rossz“-szal van asszociálva:

„ Oh Luzifer, so edel doch ernannt

Von Leuchtstern zum Satan gebannt“

Vagyis:

„Oh Lucifer, oly nemes és mégis

a Fénycsillagtól Sátánná átkozott”  (Milton: Elveszett paradicsom orig.Jacob Tonson, London)

 

A Sátán szerepkört azonban érdekes módon mindig ENKI szerepkörével egyeztethetjük a sumér mitoszokból.

 

Ki volt ez az Enki?

 

ENKI és ENLIL Anu fiai voltak. Apjuk, ANU visszavonulása után azonban vetelytársakká váltak….

Egymás között ugyan felosztották a földet, az eget, a levegöt és az alvilágot, de később Enlil mégis egyeduralomra tör, hatalma egyre nagyobbá válik.  Neve Jehowa lesz…..

Az Ószövetségben Enki szerepét majd átveszi a kígyó, ő lesz a kísértő,  az Úr pedig, az Isten  az Enlil lesz, akinek terveit mindíg keresztezi ez a kígyó-Sátán (vagyis Enki).

 

Most nézzük meg közösen, ennek a sokak számára meglepő kijelentésnek, a forrását:

A Qabala írásait tanulmányozva ténylegesen találkozunk egy kígyóval, az édenkert kígyójával, amely itt ENKI-nek van értelmezve, aki pedig féltestvére  volt Eloh-Jehovának, vagyis ENLIL-nek.

Ami azonban a legmeglepőbb, hogy ez a kígyó itt nem  csalónak és  kísértőnek van ábrázolva, hanem pont ellenkezöleg….

 

De hogy jön ide a Qabala, miért fordulunk ezesetben ehhez a forráshoz, amit tulajdonképpen  csak mint zsidó tradiciót ismerünk?

Az előzményekhez tudni kell, hogy ismert volt egy ékírásos tábla a mezopotámiai időkből, amely még a kánaáni ÉNLIL-TRADICIÓKBÓL maradt fenn, éspedig  mint egy “Végrendelet“.

Ez mint az „Az elveszett civilizáció hagyatéka“(“Testament einer verlorenen Zivilisation”) volt tiszteletben tartva és a tartalma pedig „a hátrahagyása mindannak, amit az emberiség valaha is tudott  és megtudhat“ (eine Hinterlassenschaft all dessen, was die Menschheit jemals wuste und jemals wissen würde).

A jelek szerint Ábrahámnak sikerült ehhez az íráshoz hozzáférnie és ebböl sokat lemásolnia.

A sumérok ezt az írástáblát: “a Sors írástáblájá”-nak nevezték.

Ennek őrzői Tiamat egyik fia KINGU, majd az ö halála után Tiamat két unokája ÉNKI és ÉNLIL voltak.(J.Black,A.Green: Gods,Demons and Symbols of Ancient Mezopotamia 173.old)

Az ezoterikus zsidó tradició, a  Raziel Könyve leírja, hogy ezen írások,  mint titkos gyűjtemény, végülis átkerültek Salamon király tulajdonába ….

Késöbb pedig ezeket a szövegtáblákat  Ha Qabalá-nak vagyis a

“fény és a tudás QBL-tradiciójá”-nak nevezték.

 

Ez az “Isteni tudás“ pedig végül is, ennek birtokosát is istenhez hasonlóvá tette…. Legalábbis ez volt az akkori tradició hittétele.

Ezt bizonyítja  Ábrahám nevének magyar értelme is, mert ÁBRÁM, az az “én ábrám, ábrázatom” jelentésű, tehát az Isten elé tartott tükör, ahol ő, Ábrahám Isten ábrájaként maga-magát meglátta…

Ne féljünk a régi szavak mögött magyar értelmet keresni!

Mint késöbb látni fogjuk, jó okunk van rá….

 

Tehát ez a Qabala írja le, hogy ENKI a kígyó, végülis az igazságot mondta el Ádámnak és Évának, amikor közölte, hogy a gyümölcs ehetö. (Emlékezzünk vissza Tóth Ferenc hasonló témájú előadására, ahol az ezzel kapcsolatos régi magyar tradicióról számolt be)

 

Tehát a Qabala szerint Eloh-Jehova, vagyis Enlil, az őspárt, Ádámot és Évát végül is becsapta és pont  ÉNKI, a kígyó volt az , amely felvilágosította  őket, vagyis a tudásból, az istenek tudásából engedte őket részesedni. Mivel mindez testvére, ENLIL-JEHOVA, vagyis a bibliai  ÚR akarata ellenére történt, ezért itt a Qabala, ha rejtve is, de az istenek között kialakult, alapvető ellentétről is tudósít bennünket….

Ennek az ellentétnek az oka részben ismeretlen, de az tény, hogy ők, ezek az istenek nem sokkal előtte még egyetértésben, megalkották ezt az “első”emberpárt, a mai ember őseit.

Erre az alkotásra az első bizonyíték, hogy a ma élö ember a nagyarányú és hosszantartó kutatások ellenére sem rendelkezik olyan egymásból leszármaztatható  ősökkel, amelyeknek léte kétségtelenül bizonyítható lenne, miközben ez a leszármazási vonal más élőlényeknél zavartalanul kimutatható.

A másik perdöntö bizonyíték az, hogy a DNS-ünk felépítésében, már fentebb is említett töredékrész-fragmentumok úgy is létrejöhettek, hogy valaki vagy valakik által, az eredeti DNS láncba betoldások történtek és így az egykor egységes láncrész két egymástól független és funkció nélküli részre szakadt.

Tehát ez bizonyítja, hogy a genetikai felépítésünkbe, egykor egyértelmüen  beavatkoztak….

A harmadik bizonyíték pedig, hogy a régi iratok, többek között a Teremtés könyve is, amely az izraeli kultúrából maradt ránk, határozottan megemlíti, hogy az ember Isten képmására teremtetett (Teremtés könyve 1:27) :

 

“Megteremtette tehát Isten

az embert a maga képére;

Isten képére teremtette öt...“

 

A kutatókat nagy meglepetés érte, amikor 1848 és 76 között Sir Austen Henry Layard kiásta Assur banipal könyvtárát a mezopotámiai Ninivében, és itt a Bibliánál egy 1000 évvel idősebb Teremtéstörténetet találtak.

Ez volt az un. KÁLDEAI BIBLIA, az ENUMA ELISCH,  amelynek 3500 éves agyagtábláin, többekközött a következöt mondja MARDUK, a babiloniai istenség:

 

 “Meg fogom teremteni Lullut és a neve EMBER lesz…”

 

A még régebbi sumér időkből fennmaradt Teremtéstörténet töredékekben az elsö teremtmény neve EM-BAR, vagyis ÉN PÁR, az én, az Isten képére teremtett PÁR.

(Ezért mondja még ma is a magyar a feleségére és fordítva, hogy PÁR-om és a férj a PÀR-ját FELE-ségnek szólítja, mert ő az EMBÁR fele és csak ök ketten alkotnak egy valódi EMBERT.)

Ezen embert alkotók és azt genetikailag megváltoztatók, a leírásokban Nephilim, vagy Elohim néven ismertek, de a valóságban, visszamenve a forráshoz, az ősi sumér hagyatékhoz, az ő nevük az Anunnaki, az Anunnaki népe.

Ezt többféle képpen próbálják fordítani (pl.az égböl földrejöttek, stb.) de ezt a mi magyar nyelvünkkel sokkal logikusabban értjük, ha tudjuk hogy e Földre szállt nép vezetöje ANU volt.

Mert így, ez volt az ANU nak a népe, vagyis az ANUnnak-i nép.

 

Ami a legfontosabb és amiről igen kevesen kívánnak tudomást venni az az, hogy a legősibb sumér iratok, ezen történetek szereplöit nem istenekként írják le, hanem teljes természetességgel, az égből alászállt lényekként. Tehát itt nem egy misztikus feltételezés vallásos képekbe való leírása történik a részükröl, henem ezek az iratok egész egyszerüen híradások, amelyek leírják egy megtörtént esemény tényeit…

 

Ilyen tény volt az is, hogy ők Nippur város templomában (a NAP-ÚR templomában) jöttek össze mindig tanácskozásra.

Vezetöjük, mint mondottam ANU volt és ezt a „legmagasabb udvartartást” , a Biblia szerint még maga Jehova is felkereste, amiröl  a Biblia  Zsoltárok-könyvének 82. zsoltára 1. és 6. versszakában olvashatunk:

 

“ Áll az Isten az istenek gyülekezetében,

s itélkezik az isteneken” (vagyis panaszkodik az istenekre….)

 

Majd így folytatja:

 

“Én azt mondtam: Ti istenek vagytok,

mindnyájan a Fölséges fiai“ 

Érdekes, hogy a Biblia német fordításban ENLIL-JEHOVA  ugyanitt, a “Fölséges” helyett, a “Legmagasabb” kifejezést használja Anu istenre. Ez bizonyítja, hogy ekkor még Jehova tagja volt ennek a tanácsnak és így  el kellett, hogy ismerje, egy nálánál fölségesebb, egy magasabb isten meglétét….

(Csak később vált a zsidók egyeduralkodó és legnagyobb hatalmú Istenévé.)

 

Tehát ezen nippuri udvarban, ahol az „isten fiai is gyüléseztek“ történtek a királyválasztások, a törvényhozások és a törvénykezések, vezetőjük ANU irányítása alatt.

 

Anu származásáról keveset tudunk biztosan.

Ösei voltak APSU aki az ös-apja volt (APSU=AP-U) és ösanyja pedig TIAMAT (akit sárkánykirálynőként is ismerünk).

Az ő fiuk volt MUMMUS (ezzel a névvel ijesztgetjük még ma is a gyerekeinket..)

Mummus testvérei két ikerpárként születtek.

Az egyik ikerpár volt ANSAR és húga KISÁR.

ANSAR-nak és KISÁR-nak született egy fiuk, aki uralkodásra termett és a neve ANU volt.

Itt visszajutottunk ismét, az Anunnaki nép uralkodójához, Anu-hoz.

Az uralkodásban segítették öt testvérei, éspedig húga ANTU (vagy NAMMU) aki az ég úrnöje volt…

és KI vagy másnéven URAS, aki a föld ura, vagyis URAS-ága volt….

 

ANU-nak pedig két fia volt.

Az egyik volt a már előzőkben hallott ENLIL, akit – mint láttuk - később a zsidók saját istenükként, Jehovaként tiszteltek…. És akinek az anyja Anu testvérhúga URAS, a Földanya volt.

Anu  másik fia ÉNKI , akinek viszont az anyja Anu idősebb nővére, ANTU volt.

Énlil megkapta a levegők feletti hatalmat, mig Énki a földek és a vizek ura lett.

 

ENLIL felesége lett NINKURSÁG, akitől fia NIMRÓD (Ninurta, a nagy vadász) született.

NIMRÓD-tól pedig HUNOR és MAGOR születtek, a magyarok ösei.

 

Késöbb ugyan ENKI  felesége lesz  NINKURSÁG, de még első  feleségétől született meg MARDUK nevű fia, akit később a babilóniak istenüknek ismertek el…

 

Nimród testvére, vagyis ÉNLIL másik fia volt Nanna, akinek a leánya volt INANNA istennö, aki tulajdonképpen a mi BOLDOGASSZONYUNK, vagy BABBA MÁRIA.

 

ÉNLIL harmadik fia pedig NERGÁL volt, aki az alvilág ura lett és aki idönként lován végig vágtatott, vagyis végig NYARGALT az egész felső világon.

Innen a magyarok NYEREG neve és az a tény, hogy a magyar honfoglaláskori sírok nyergein alul NERGAL isten volt ábrázolva.

De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a csiksomlyói templomban BABBA MÁRIA lába alatt egy torz fej forma látszik, amelynek a neve már akkor is NERGÁL-ként  volt ismert a székely-magyarok között, amikor még a mezopotámiai ásatások el sem kezdődtek, így e név nem lehet kölcsönzött, a később felszínre került agyagtáblák írásos emlékeiből. Tehát e fennmaradt név, a magyar ősemlékezés egy kiemelkedő példájának tekinthető….

Ennek a NERGÁL-nak a leánya pedig a legendás LILITH (Gardner id.m.119.old), akire még később, az írás végén, Ádámmal kapcsolatban visszatérünk.

 

De most térjünk vissza előbb NINKURSÁG-hoz, aki a sumér ékírásos táblák tanusága szerint Énlil feleségeként, Nimródot a világra hozta....

Mert volt neki bizony más nevezetes tette is, amiről a zsidó  Ószövetség elött 1000 évvel megalkotott, sumér „Teremtés eposz“ –ban, az un. „ Káldeai Bibliában“ olvashatunk.

Ebben, az első embert Lullu-nak nevezték, ami keveréket jelent.

 

De milyen keverékről van szó ?

 

A Ninivében megtalált Enuma elish IV.számú tábláján olvasható, hogy Tiamat fiának,

KINGU-nak a véréből alkották meg az első embert. 

De ha csak ebből építették volna fel, akkor  genetikailag teljesen megegyezett volna az un. istenekkel.

Mivel azonban ez nem így volt, ezért tovább kell nyomoznunk.

És valóban, az eddig megtalált legősibb Teremtéstörténet-részlet,  amely még  az Enuma elish előtt is 1000 évvel született, NINKURSÁG-gal (»az élet úrnőjé »-vel) kapcsolatban leírja, hogy ő, kis « agyagfigurákat készített » és azokkal szorgoskodott, vagyis dolgozott.

Itt természetesen ez az agyag, mint anyag, a földi ember anyagát, az életet jelenti (amire még később szintén visszatérünk).

Fontos azonban, hogy ennek a szövegírója is  megemlíti a KINGU-tól származó vért, amit az úrnő a figurákhoz vegyített.

A vér alatt egyértelműen az anunnakik genetikai információját kell értenünk és ezekután, így rögtön megkapjuk a képét egy genetikai kísérletnek, amit NINKURSÁG az Anunnakik és a földi primitiv emberek között végzett.

Ezzel kapcsolatban Gardner, az előbb már említett művében a 139. oldalon megemlíti :

 

« Ezenkívül egy Nippurból származó ősi sumér táblán (amelyet ma a pennsylvániai egyetem múzeumában őriznek), teljesen érthetően a következő áll : `Anu, Énlil, Énki és Ninkurság közösen megalkották a  feketehajú embereket` ,vagyis a sumérokat… »

 

Valójában ezen alkotás elvégzésére TIAMAT-tól, kapták az utasítást, aki minden Anunnaki ősanyja volt és aki a következőket mondta Enkinek :

 

« Oh édes fiam, kelj föl az ágyadból…okosan dolgozzál. Formálj szolgálót az isteneknek és legyenek az istenek képére alkotva »

 

olvashatjuk egy a Samuel Kramer által megtalált táblatöredéken (Kramer : Mythologies of the Ancient World,103.old)

Enki válasza a következö :

 

« Oh Anyám, a teremtmény, akit említesz, már létezik. (Ezen)az istenek képére való alkotáson …NINKURSÁG fog neked (tovább)dolgozni…és ö fogja érdekedet képviselni a teremtésművedben.

Oh Anyám, döntsél a sorsukról és Ninkurság az istenek formájával köti őket össze.

Ez lesz az ember. »

 

Olvashatunk arról is, hogy Ninkurság nemegyszer felhasználta Enki magvát a kísérleteihez.

Ninkurság ezen ”laboratóriumszerű” alkotókamráját az írások Shimti-nek nevezik, aminek a jelentése :

 

« a ház,ahol az élet szelét belélegzik »

(« Das Haus, wo der Wind des Lebens eingeatmet wird » Sitchin: Der zwölfte Planet 281.old)

 

Nem sokkal ezután Ninkurság munkáját eredmény koronázta és az ATRA-HASIS epos, egy ősrégi akkad szövegmaradvány leírja, hogy Enkinek és Ninkurságnak sikerül

14 embert, hét fiút és hét leányt alkotnia.

Ebben a munkában szerepet játszottak a földi primitiv ember-asszonyok is, mert az ő méhükben fogantak a teremtmények és ők szülték meg őket. Az első embert azonban mégis Ninkurság szülte meg , miután az ő méhébe ültették be az első  megtermékenyített női petét is. Ennek az első embernek a megszülését, így örökíti meg, a Kramertől már fentebb idézett eposzrészlet:

 

“Ninkurságnak, az én istennö-asszonyomnak

szülöfájdalmai leendnek.

Hét szülészistennö fog

mellette segédkezni…”  (Sitchin id.mű.285.o)

 

Feltehetően a szülés nem úgy zajlott természetes úton, ahogy azt várták, mert a szövegrész ezt így folytatja:

 

“…Die Zeit der Öffnung des Schoßes war vergangen”

„Az öl megnyílásának ideje elmúlott“

majd:

„...jött az Úrnő kinek keze nyitott,

arca a boldogságtól sugárzott,

fejét betakarta…majd csinált egy nyílást:

az, ami az ölben volt, most előjött, élet volt benne.”

 

Majd Ninkurság így kiáltott fel:

“ megalkottam ezt!

Az én kezeimmel csináltam ezt!”

 

Ezután a szülési, vagyis “teremtési” esemény után, sor került a további 7 pár, szintén így kialakított emberi lénynek megszületésére is:

 

“...páronkét születtek.

páronként lettek az istennő jelenlétében megalkotva:

a termtmények EMBEREK voltak-

az istennő teremtményei”

 

Ezzel megszületett tehát a homo sapiens sapiens, és így válik érthetővé, a sok fragmentum és töredék a mai ember DNS-ében, ami fejtörést okoz a mai tudománynak.....

 

Az EM-BAR, az új rassz, amit ADAPÁ-nak, vagyis ADAM-nak nevezünk, ahogy azt az előzőkben olvashattuk, Tiamat kívánságára, tehát mint dolgozók lettek megalkotva.

Ez utóbbiról nem csak a sumér Teremtés-eposz részletei informálnak minket, hanem  hasonlókat  találunk a Biblia ószövetségi részében is, csak ott hajlamosak vagyunk elsiklani felette …..

Ezt a tényt tehát így örökíti meg a Teremtés könyve a Bibliában (2:15), éspedig még mielőtt Ádám a Paradicsomból kiüzetett volna:

 

„..Fogta tehát az Úristen az embert és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg…“

 

Tehát szó sincs arról, hogy az ember paradicsomi békében élhetett  az Édenben, ott neki bizony, a kezdet kezdete óta keményen dolgoznia kellett....

Amikor a bibliai Isten megteremti ezt az első embert, vagyis Ádámot, akkor ennél a résznél, feltűnő módon,  az Ószövetség is, a többes számot használja (Gen.1:27)

 

„Megteremtette tehát Isten az embert.....férfinak és nőnek teremtette őket.“

...és itt még nem lehet szó Éváról, mert csak ezután, jóval késöbb következik majd, Éva megszületésének a leírása….

 

De ugyanígy szól a Genezis 5:1-2 verse is :

“…azona a napon, amelyen Isten az embert teremtette, az Isten hasonlatosságára

alkotta. Férfinak és nőnek teremtette, megáldotta és embernek nevezte el őket….”

 

Itt tehát egy bizonyos zavart látunk a Bibliában, de ugyanakkor feltűnik a hasonlatosság a Biblia és az Atra-hasis eposz között...

 

….mert itt nem egy emberről, hanem valójában egyszerre több ember magalkotásáról van szó.

Mint láttuk a halott KINGU vérén kívül, tehát Enki adta a magját, valamint a szellemi tudást  (a Bibliában kígyó képében ) és Ninkurság adta a méhét, ő volt az ősanya, a kihordója az első, Enkitől megtermékenyített és így átalkított, homo erectus petének, amelyből megszületett ADAPA vagy másnéven ADAMA.

Ugyanakkor ő volt a segítöje  a másik 14 „földi“ anya szülésének is. A kétszer hét, új csecsemő születésének, amely megteremtette a mi mai új emberi fajtánkat...

Ő volt a „nagy szülésznö”, ahogy ezt az “Enki és a világrend“ nevü agyagtáblán is olvashatjuk...

Tehát ö volt az ös bába.

Nem lehetetlen, hogy a mi BABBA-Máriánk neve és hagyománya Erdélyben, is erre a névre megy vissza....

 

Tehát megszületett ADAMA, a másik 14  kiválasztottnak számító “új földivel” egyetemben.

A nagy többségben lévő homo erectus népességnek és a „magasabb rendű“ új ember fajtának, Enki megbízása alapján, ő lett a vezetője…..

Adama volt felelős az un. Éden és Enki temploma közötti kapcsolatnak, így ő lett az első papkirálya az emberiségnek…

Ádám szerepe rendkívül érdekes. Nemcsak hatalmat de tudást is kapott…

Henoch könyve egyértelműen leírja, hogy az istenek fiai az embereknek átadták a tudást

és a „varázsszavakat“.

Maga a Henoch könyv eredete is erre utal, mert ezt a könyvet az istenek adták Ádámnak, “…amit Ádám elásott, de Henoch ismét megtalálta és lemásolta….“ (Hamvas Béla)

Adapa-Ádám személyére, aki Enki vérvonalának a képviselője volt, nemcsak az

Enuma elish-ben találunk utalásokat, hanem az egyiptomi III.Amenhotep fáraó írásaiban is, aki Kr.e.1400-ban uralkodott.

Ezek az írások Ádámot és leszármazottait a királyi mag, az isteni információ viselőinek tekintették.

Ez érthető, hiszen mint tudjuk, Adám apja Enki volt, szülőanyja NINKURSÁG, és csak a felhasznált pete származott egy földi homo erectus asszonytól.

 

A bibliai Éva születése, a sumér szövegekben azonos módon zajlott le…

Az ő kialakulását is a « ti-it » szóval írták le a régi táblák, ami életet

(az élet hordozóját, a TIT-kot) jelenti, tehát azt a női petét, amely keveredett KINGU « vérével » és ENKI magjával.

De a „ti-it“-hez hasonló « ti » szó ugyanakkor bordát jelent és így került át, e hibás fordítás alapján ez a szó „bordaként“ a Bibliába (Gardner id.mű.148.o) .

Tehát Éva mégsem Ádám « bordájából » származot, hanem ugyanúgy egy ovumból, vagyis egy nöi petéből, mint Ádám……hiszen

…a Bibliában  Ádám « megalkotása » is ugyanigy félre lett értve, mert az életet jelentő

« ti-it » mellett viszont a « tit » héberül agyagot és földet jelent, és ez volt az ok, hogy a fordítók ezt megint félreértették .

Úgyhogy ezek alapján lett  Ádám tévesen, a föld agyagából, a föld porából megalkotottnak leírva.

 

A sumér agyagtáblák, azonban még más meglepetéssel is szolgálnak.

Erre érdemes befejezésként röviden kitérni.

Amikor a kígyó megkísérti Évát, akkor, a kígyó képében megjelenö Enki, valójában Évát nem csak a « Tudás-almájának » a leszakítására bíztatta, hanem asszonyául is vette.

És valóban, Évának ebből a frigyéből meg is született az első gyermeke, Káin.

Ezt Éva így jelenti be a Biblia leírása szerint(Teremtés könyve 4:1)

 

“… Embert kaptam Istentől”

 

Ez a kijelentés nem vonatkozhat a fiára, mert akkor „gyermeket, vagy fiút » mondana.

Így ez nem is utalhat másra csakis az isteni partner férfiasságára.

Érdekes módon ezt a mondatot, a német Bibliában(Die Bibel 1994 by Lechner Eurobooks Switzerland SA.) a következő képpen találjuk:

 

« …Ich habe einen Mann gewonnen mit dem Herr. »

 

Szó szerinti fordításban:

 

“…én egy férfit nyertem az Urral”

 

Tehát itt már egyértelműbb az utalás az Istennek(vagyis Enkinek), a férfi-partnerságára, pontosabban a nemző-szerepére.

Ábelt már minden bizonnyal Ádámtól szüli Éva, mert a Bibliában ott már nem jelentkezik részéről, az apa kilétének a külön kihangsúlyozása.

Tehát Káin (Q´ayin) magasabb fejlettségü és magasabb származású volt, mint Ábel.

Míg Káin egy isteni apa és az újonnan kreált homo sapiens anya gyermeke volt, addig  Ábel egyszerűen az újonnan megalkotott homo sapiens szülők gyermeke. Se nem több, se nem kevesebb…Így érthetö, hogy köztük később vetélykedés is alakul ki, ami mint tudjuk, Káin győzelmével végződött.

A Biblia leírja, hogy Ábel juhpásztor volt, Káin pedig földműves.

Itt a hangsúly a Föld művelésén, vagyis uralásán, maga alá hajtásán van, ami azt jelenti, hogy Káin a származása miatt uralkodó volt…

A vetélkedés köztük, mint tudott az istennek szánt áldozati-ajándék miatt tört ki, mert az isten, csak Ábelét fogadta el. Ami érthetö is, ha belegondolunk, hogy Káint magával majdnem egyenrangúnak tartva, tőle ajándékot nem is várt el…

A Biblia azon mondatát (Genezis 4:7), amikor az Isten az Ábellel kapcsolatos bünös érzés kapcsán, azt mondja Káinnak, hogy

 

“…Kíván téged, de te uralkodj rajta!” azt lehet ugyan a bünre is érteni, de lehet parancsként is venni, úgy, hogy Káinnak uralkodnia kell Ábel felett.

 

…majd a Genezis 4:8 része így folytatja:

 

“…Káin rátamadt testvérére és megölte”

 

A megölte szó azonban a “Yaqam”-ból lett lefordítva, ami azonban jelenti

az “überlegen” vagyis  valakinek ellátja a baját; megver, illetve

az “erhaben”, a valami felett álló; fennséges értelmet is.

Ebből lehet látni, hogy itt inkább arról van szó, hogy Káin követte az isteni parancsot és uralma alá hajtotta Ábelt.

Ez tehát megint csak a bibliafordítók félreérteése és hogy ez igaz, azt az is bizonyítja, hogy Isten nem bünteti meg egyértelműen Káint, hanem tulajdonképpen még meg is védi az esetleges támadások ellen.

Ami persze érthető , ha belegondolunk, hogy végül is Káin,  Enkinek a saját fia volt…..

Azonban ettől függetlenül, vagy talán éppen ezért, sokaknak nem tetszhetett Káinnak ez a győzelme Ábel felett, amiért is Káin védelmet kért ellenük az Istenétől és így szólt:

 

“…így bárki megölhet, aki rámtalál!

Azt mondta erre az Úr neki:

Korántsem lesz úgy, sőt bárki aki megöli Káint, hétszeresen bünhődik!

Jelt is tett az Úr Káinra, hogy meg ne ölje senki, aki rátalál.“(Ter.K.4:15)

 

A Biblia további része informál bennünket, hogy Káin ezután az Édentől keletre települt le, és az előzőekből következően minden bizonnyal ott uralkodott is.

Káin-Q`ayin felesége Luluwa volt(ld. Platt,Ratherford:The Forgotten Books of Eden, New York 1974 Adamand Eve LXXIV,53.oldal), ami annyiban teszi érdekessé és bonyolulttá a helyzetet, hogy Luluwa az pedig  LILITH leánya volt, annak a Lilithnek a lánya,

aki, még Évát megelőzően (!), Ádám első feleségeként volt ismert.

 

Erről a Lilithről pedig nekünk magyaroknak különösen azt illik tudni, hogy ő annak a  NERGÁL-nak  volt a leánya, akiről már szóltunk BABBA MÁRIA szobra és a magyar NYERGEK díszítése kapcsán.

Így  NERGÁL-lal eljutottunk a magyar östörténethez, mert ö pedig  testvére volt

NIMRÓD-nak , akinek fiai HUNOR és MAGOR ösapáink voltak.....

A feltűnően sok magyarul értelmezhető szó és név, valamint az agyagtáblák üzenetének a magyar ősemlékezésbe és őstörténelembe való beilleszkedése, sokunkat megdöbbenthet, de ez nem jelenti azt, hogy ezt el kellett volna hallgatnunk, vagy meglétét tagadnunk kellene…

Épp ellenkezőleg…

De ez már egy más téma.

A mai dolgozatunk célja az volt, hogy a mai ember, a homo sapiens sapiens kialakulását egy merőben más nézőpontból  leírjuk és azt igazolni próbáljuk...

 

Mint láttuk e fenti  események, amelyeknek a FELGYORSÍTOTT  EVOLÚCIÓ nevet adtam, a régi írások hitelességével írták le, a Földünkön létrehozott modern ember megjelenését, mintegy  30-35 000 évvel ezelőtt.

Ez az időpont pedig meglepő pontossággal meg is egyezik az 1868-ban  Cro-Magnonban  megtalált első homo sapiens csontváz korával, amely szintén 30-35.000 éves volt….

 

Ezzel az elmélettel áll szemben, az a másik teória, amelyet a tudományos világ mind a napig elfogad. Ez a darwini evolúcios teória, amely a maga látszólagos biztonságával, de a mégis fennálló  szakadozott származási láncolataival és egy máig sem megtalált “missing link” feltételezésével próbálja ezt a kérdést megválaszolni.

 

E kétféle evolúciós magyarázaton és a hozzájuk kapcsolódó  történelmi események menetén érdemes elgondolkozni.

Hogy melyik a mese és melyik a valóság?

Azt önöknek kell eldönteni….

 

 

 

 

Dr.T.Túri Gábor                                                                    

 

 

(a cikk 2010 októberében megjelent a “Dobogó” c. folyóiratban)