Ha nehéz a szíved, mert feledni nem tudod,
Ha érzed hiányát, mert szívedben űrt hagyott.
Ha nem tudsz mást szeretni, már próbáltad, hiába
Ha felriadsz álmodból, mert nem ölel imádva,
Ha hangja füledben cseng, bár már napok elteltek,
Ha látod az arcát, bár fényképét eltetted.
Ha úgy érzed, nincs helyed nélküle
Hunyd le a szemed és álmodj vele.

Ha úgy érzed meghalsz, nyisd fel két szemed,
Talán, talán még egyszer újra feléd nevet…
Talán egyszer újra szerelmes szavait súgja a füledbe,
Talán még egyszer bevallja, hogy te vagy a mindene…
Talán még egyszer karjaiban tart kedvesen…
Talán újra megcsókolja ajkad, újra, szerelmesen…
Talán egy nap újra szorítja két kezed,
Hisz talán ő is tudja…hogy feledni nem lehet…

Feledni csak az tud, ki nem szeretett igazán,
Ki csak hamisan nevetett a szerelmese kínján…
Ki csak azért ölelt, mert nem volt egy másik,
Talán most már van más, ki az ölelésére vágyik…
De talán egy nap rájön, hogy mit jelentettem neki,
Mert én az életemnél is jobban tudtam szeretni…

Talán egy nap rájön, vagy talán soha,
DE az élet majd lesz hozzá is mostoha…
Talán egyszer majd hiányzik neki ölelésem,
S hű-igaz-önzetlen szerelmem…
Talán…vagy talán soha…
Ez csak egy kérdés, mi a szél szárnyán repül tova…