Nagyon messze egy pici parton egy pici kislány sírogat,
Két szeméből a könnyek záporként hullanak.
Nézi a vizet, mely csendesen hullámzik,
S fáj a szíve, mert valaki Hiányzik.
Csendesen búsul, s a szíve megszakad,
Mert nem bírja tovább a fájdalmakat.
Szeretetre vágyik, mit nem kap meg senkitől,
Csak a bántást kapja, mi elől menekül.

Soha ne becsüld le a pillanatot, a pillanat maga az élet...
A pillanat hozza a legnagyobb örömet,
és a pillanat hozza a legnyagyobb fájdalmat!
Az öröm pillanatai széppé varázsolják az életedet,
a fájdalom pillanatai megerősítenek.
A szerelem pillanatai a legédesebbek,
a szakításé a legkeserűbbek,
és soha ne feledd,hogy a legkeserűbb pillanatot,
a legédesebb pillanatnak köszönheted!

Elmondom.
Nap, mely melegít.
Tűz, mely felhevít.
Éjszaka, melytől félek.
De belevágok érted.
Hideg, melytől remegek.
Egy sötét út, melyben elveszek.
Egy dal, melytől könnyezem.
Egy szó, melytől annyit szenvedek.
Egy vers, melytől nincs szebb.
Egy élet, melyben most élek.
Egy álom, mely soha nem ér véget.

Amit szemünkkel nem láthatunk,
Amit fülünkkel nem hallhatunk,
Amit kezünkkel nem tapinthatunk,
Az-az élet ajándéka a szeretet!
Megtalálni a legigazabb gyöngyöt nehéz feladat
Sokszor nem ott találjuk, ahol várnánk.
Örülni kell néha magának az útnak is, hogy elindulhattunk
Az ember egész életében a kedvesét keresi
Sok hamis gyöngy között az igazit kutatja
És sosem tudhatja, mikor szalasztotta el!
Hol egy őszinte szív, kit szeretni lehet?
Hol egy tiszta lélek, mely valóban igaz

Ha nehéz a szíved, mert feledni nem tudod,
Ha érzed hiányát, mert szívedben űrt hagyott.
Ha nem tudsz mást szeretni, már próbáltad, hiába
Ha felriadsz álmodból, mert nem ölel imádva,
Ha hangja füledben cseng, bár már napok elteltek,
Ha látod az arcát, bár fényképét eltetted.
Ha úgy érzed, nincs helyed nélküle
Hunyd le a szemed és álmodj vele.

Ha úgy érzed meghalsz, nyisd fel két szemed,
Talán, talán még egyszer újra feléd nevet…
Talán egyszer újra szerelmes szavait súgja a füledbe,
Talán még egyszer bevallja, hogy te vagy a mindene…
Talán még egyszer karjaiban tart kedvesen…
Talán újra megcsókolja ajkad, újra, szerelmesen…
Talán egy nap újra szorítja két kezed,
Hisz talán ő is tudja…hogy feledni nem lehet…

Feledni csak az tud, ki nem szeretett igazán,
Ki csak hamisan nevetett a szerelmese kínján…
Ki csak azért ölelt, mert nem volt egy másik,
Talán most már van más, ki az ölelésére vágyik…
De talán egy nap rájön, hogy mit jelentettem neki,
Mert én az életemnél is jobban tudtam szeretni…

Talán egy nap rájön, vagy talán soha,
DE az élet majd lesz hozzá is mostoha…
Talán egyszer majd hiányzik neki ölelésem,
S hű-igaz-önzetlen szerelmem…
Talán…vagy talán soha…
Ez csak egy kérdés, mi a szél szárnyán repül tova…